2021. augusztus 2., hétfő
Győzelem
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)
A Biblia szerint én győztes vagyok, de nemrég életem olyan időszakán mentem keresztül, amit inkább kudarcnak neveznék. Háztartásbeli anya voltam, és két kisfiút neveltem. Minden nap próbáltam megőrizni a nyugalmamat, de sajnos sokat kiabáltam velük. Valósággal hisztissé váltam. Úgy éreztem, nem tudom két kisgyerekkel igazgatni az életemet, megoldani a gondokat, majdnem azt hittem, hogy soha nem
is kellett volna gyerekeket szülnöm.
Láttam más szülőket, akiknél a fegyelmezés, a kötődés, a szülő-gyerek kapcsolat annyira természetesen, magától jött. Kedves érintésük azonnal megnyugtatta az indulatokat, és elsimította a nehéz helyzeteket. Lassan elkezdtem én is megtanulni ezt a megközelítést, de dühös pillanataimban erősen uralkodnom kellett magamon, hogy megtaláljam a megfelelő hangot, mély levegőt vegyek, és elkerüljem a robbanást. Egész nap, minden nap otthon voltam az óvodás korú gyermekeimmel, és ez minden időmet elvette.
Isten egyedi teremtményeiként mindannyiunknak különböző harcaink vannak, és nem vagyunk ehhez egyformán erősek. Keresztényekként megkaptuk a győzelem ígéretét, és tudjuk, hogy a nagy történet számunkra is ugyanúgy végződik. Mindennapjainkban azonban, különböző élethelyzetekben, a győzelem mindenki számára mást jelent. Számomra szülőként a győzelem nem azt jelentette, hogy otthon ülni a két kisgyerekemmel csupa rózsaszín álom. Csak Isten gondviselésének köszönhetem, hogy ép ésszel túléltem az első négy évet. Az Úr gondviselése által vagyok győztes. Ez azt jelenti, hogy minden segítséget elfogadtam a házimunka és a gyerekfelügyelet terén egyaránt, és számos rövid, kétségbeesett imát rebegtem el minden nap. A kulcs az ima. Ez alatt azt értem, hogy folyamatosan Isten segítségét kértem.
Nekem szülőként a győzelem azt a beismerést jelentette, hogy személyiségem nem a legmegfelelőbb a kisgyerekekkel való otthonüléshez, és ezt elfogadtam. Azt jelentette, hogy vegyek erőt a gyengeségeimen. Most már teljes munkaidőben dolgozó feleség vagyok, és a férjem az otthon levő fél. Fellélegeztem, és sokkal érettebben tudok reagálni gyermekeim érzelmeire. Isten gondviselése által, belső erőm és külső segítség igénybevételével sokkal nyugodtabb lettem. Győztem.
Lindsey Gendke