A tumor oroszlánverme

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29:11)

Senki nem álmodik arról, hogy belép az oroszlánok ketrecébe. Biztos vagyok benne, hogy Dániel kérte Isten szabadítását a veremből, ahogy Jézus is könyörgött az Atyának, hogy távolítsa el tőle a poharat. Mindketten Istennel együtt néztek szembe a próbával, és dicsőítették Őt a szabadításáért. Ez lehet a mi tapasztalatunk is. Bátor hittel és az Úrba vetett teljes bizalommal szembenézni saját oroszlánvermünkkel egyéni döntés kérdése.
Nekem ez a lehetőség akkor adatott meg, amikor rákkal diagnosztizáltak. Imádkoztam, hogy csoda útján tűnjön el, de nem tűnt el. Imádkoztam, hogy ne legyen szükség kemoterápiára, de szükség volt. Eleinte úgy nézett ki, hogy elegendő lesz a sugárkezelés, és annyira boldog voltam emiatt, majd szólt a telefon, és a kezelőorvosom értesített, hogy mégis a kemoterápiát ajánlják. Nem egyeztem bele, és felkészültem a hat hét sugárkezelésre. Abban egyetértettünk, hogy a daganatom kicsi, a nyirokcsomókban nem találtak elváltozást, egészséges életmódot folytattam, és soha nem dohányoztam. Elkezdtem nyitott elméért, józan ítélőképességért imádkozni. Sehogy sem tudtam rávenni magam a kemoterápia elfogadására. Ezt a halállal tartottam egyenlőnek. Aznap, amikor megbeszélésre mentem az orvosi csapatommal – onkológusokkal, dietetikusokkal, természetgyógyászokkal, lelkigondozókkal, radiológusokkal –, az Úr segített megérteni, hogy van két olyan kockázati tényező, amely a már említett kezelési terv javaslására késztette őket. Meglepődtek, amikor elfogadtam az érvelésüket. Isten megnyitotta az elmémet, és értelmet adott ebben a kérdésben.
Ahogy azon tűnődtem, miért gondolta meg magát az orvosom a kezelést illetően, folyton arra gondoltam, hogy kell lennie egy páciensnek, akinek nem javasolták a kemoterápiát, és emiatt komoly gondjai lettek. Később az intézet előcsarnokában várakoztam, amikor megjelent egy hölgy. Mellém ült le, és beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy őt is I-es stádiumú mellrákkal diagnosztizálták, és úgy vélték, hogy nincs szükség kemoterápiára. Négy évvel később már IV-es stádiumban volt tüdőés májáttétekkel. Bátorított, hogy fogadjam el a kezelést, mert megőrizhet egy esetleges drasztikus jövőbeli beavatkozástól. Hálás vagyok, hogy Isten felhasználta őt ennek a döntésnek a megerősítésére.
Időnként ami oroszlánveremnek tűnik, az a javunkat is szolgálhatja. A menny erőt adott elfogadni az Ő tervét, bár nehéz volt. Ha rábólintunk Jézus vérének „kemoterápiájára”, a bűn „rákja” teljesen eltűnik az életünkből. Legyen célunk megengedni, hogy Jézus vére dolgozzon a szívünkben. Ő azt tervezte, hogy vele együtt örökké élünk.
Miriam Battles