Tengeri mentőakció (2.)

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1János 3:18)

Másnapig nem is láttuk az embereket, akiket megmentettünk. A következő nap azonban kikötöttünk, és láthattuk, ahogy átadják őket a hondurasi hatóságoknak. Mind felsorakoztak a parton, miközben tizenegy hatósági személy autókba tessékelte őket. Néhányan aggódtak, hogy esetleg visszaküldhetik őket Kubába. Később értesítettek, hogy a hondurasi állam mindannyiuknak politikai menedékjogot biztosított hét napra, hogy ez idő alatt Belize-be utazhassanak. Belize hatósága is megígérte, hogy újabb hét napra menekültjogot ad nekik, hogy ez idő alatt elérhessenek egy másik országhatárhoz, és átjussanak Mexikóba, mivel ez volt az eredeti úticéljuk. Mexikóban rokonok várták őket, és segítséget ígérek nekik. Azt is megtudtuk, hogy a legénység ellátta őket tiszta ruhával, cipővel, és gyűjtést rendeztek, hogy buszjegyet vásárolhassanak maguknak Hondurasból Mexikóba. Ugyanakkor elegendő száraz élelmet is pakoltak nekik az útra. Ennivalójuk már régóta nem volt, csupán egy kevés ivóvíz maradt a sorsára hagyott tutajon.
El tudjátok képzelni, mennyire kétségbeesett lehetett ez a kilenc ember, hogy egy hevenyészve összetákolt tutajon kieveztek a nyílt tengerre? A mi hajónk utasai egész nap erről beszéltek. Ugyanakkor olyanok is voltak, akik a jelentéktelen programváltozásért és késlekedésért panaszkodtak, bár a kapitány biztosított mindenkit, hogy behozzuk a lemaradást. Végignéztük, ahogy a menekülteket átkísérték a hajóról a szárazföldre. Az emberek tapsoltak, és bátorító szavakat kiabáltak nekik. Ők pedig boldogan integettek vissza nekünk.
Aznap, amikor visszatértünk nyugágyainkhoz, egy hatalmas, vidám arckifejezésű afroamerikai elegyedett szóba velünk: „Ma szemünk előtt íródott a történelem. A részesei voltunk. A szeretet nem is szeretet, ameddig nem adjuk tovább.”
Mennyire igaza volt! Jézus a kereszten mutatta meg, mi a szeretet. Ő életét adta érted és értem, amikor a legnagyobb szükségünk volt erre. Mit válaszolunk, amikor bajbajutott emberek a segítségünket kérik? A nemzetközi törvény előírja a segítségnyújtást. Isten is elvárja tőlünk, hogy segítsük a szükségben levőket. 1János 3:18-ban ezt olvassuk: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Ginny Allen