Nagyapa levele

„Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1János 4:16)

Egyetemi éveim alatt nagyszüleim megengedték, hogy teljesen ingyen lakhassak náluk. Abban az időszakban nem éreztem magam felnőttnek, de visszatekintve semmivel nem cserélném el azt a periódust. Képzeljétek el, egy időben voltam végzős diák és elkényeztetett unoka. A legjobb éveim voltak.
Ott-tartózkodásom idején megtanultam, hogy nagyapa mindig tudta, mi teszi jobbá az életem, még mielőtt én felismertem volna. Ha a hátsó kertben kifeszített függőágyban olvastam, nemsokára megjelent egy párnával, egy takaróval és egy pohár vízzel. Ha a lenyugvó nap fényében tanultam a verandán, beindította a ventilátort, és hozott egy tál meghámozott, felcikkezett almát. Eleinte rosszul éreztem magam ezek miatt, és megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy jól vagyok, de hamarosan felismertem, hogy mekkora öröme telik neki ezekben. Belenyugodtam, és élveztem a gondoskodást. Egyik legkedvesebb emlékem tőle, mikor egy nap leellenőriztem a leveleimet, és találtam egy levelet – nagyapától. Nagyapa gyakran átvette az én postámat is, hogy megkíméljen egy plusz úttól, de ez alkalommal én mentem el a postaládához, és úgy találtam meg a levelet.
A következő állt benne: „Kedves Andrea, meguntam, hogy folyton ellenőrzöm a postaládádat, és nem találok benne semmit. Elhatároztam tehát, hogy neked is kell kapnod egy levelet, de hogy megérje a bélyeget és a postáig vivő utat, tartalmaznia is kell valamit. Itt van tehát egy 10 dolláros. Szeretlek, nagyapa.”
A 10 dollár mellett rengeteg szeretet is volt abba a rövid, postai úton közvetített levélbe csomagolva. Azt hiszem, ez egy ablak egy sokkal nagyobb szeretet felé, amelyet mi teljesen természetesnek veszünk. A mi Atyánk házában lakunk, az Ő védelme és gondoskodása oltalmában, viseljük a nevét, az Ő képét. Sokszor azonban elfelejtjük legnagyobb kiváltságunkat: Isten családjának részeseként élvezhetjük az Ő irántunk való személyes szeretetét.
Szerintem az okoz csalódást Istennek, amikor megpróbálunk „jó keresztény életet” élni, és nem értjük meg irántunk való hatalmas szeretetét. Akkor tud mosolyogni, amikor végre felismerjük és megértjük ezt. Azt hiszem, ezért küld nekünk a Szentlélek naponta szeretetbe csomagolt üzeneteket: Szentírást, énekeket, beszélgetéseket, napsütést, békés pillanatokat. Ha megengedjük, hogy ezek az üzenetek megolvasszák a szívünket, felfedezzük, hogy az Ő szeretetében való megmaradás a krisztusi élet kulcsa.
Akkor mutatjuk a legvalósabb képet Jézusról a világnak, ha megtanulunk elmerülni a szeretetében.

Andrea Keele