Isten gondoskodása

„Mondta Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezte Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezte éjszakának: és lőn este, és lőn reggel, első nap.” (1Mózes 1:3–5)

Örültünk az együtt töltött napnak. A Phoenixből az Antilop-kanyonhoz vezető út a lehető legszebb tájon vitt keresztül, amit csak elképzelhettem. Csodálatos szépségek voltak mindenfelé. Úgy tűnt, mintha mindenfelől körülvennék az utat a kanyonok. Mindegyik újabb kanyarban újabb és újabb csodák tárultak a szemünk elé. Miután az ötórás út elteltével megérkeztünk, jegyet váltottunk az Antilop-kanyonba, és végignéztük, azt gondolva, hogy a vége felé közeledik a csodás látvány. Legutolsó megállónk volt a Patkó-kanyar (Horseshoe Bend). Találtunk is parkolóhelyet, valahogy túljutottunk a bejáratnál várakozó tömegen, és elkezdtük a sétánkat.
Az út hosszabb volt, mint amire számítottunk, de hajtott előre a lelkesedés, bár a sivatagi homokban nehezebb volt lépkedni, mint a kemény földön. Elértünk egy helyre, ahonnan végre megláthattuk a Patkó-kanyart, a Colorado folyó lópatkó alakú kanyarulatát, melyet elképesztő sziklaformációk vesznek körül.
A nap lenyugvófélben volt, amikor visszaindultunk az autóhoz. Utolsó sugaraival tűzött a szemembe, amikor megpróbáltam a kezemmel szív alakot formázni köré, nem sok sikerrel. Szemben, az ég alján már várakozott a telehold, hogy birtokba vegye az eget. Arra gondoltam, mennyire csodálatosan gondoskodik Isten rólunk naponta, és mennyi szépséggel lát el. Annyira hálás vagyok, hogy az Úr az Ő nagy bölcsességében megteremtette a napot és a holdat, megalkotta az útjukat, a rendszerüket, és milyen csodálatos, hogy amikor az egyik eltűnik az ég alján, a másik oldalon már meg is jelenik a párja, hogy ellásson minket a szükséges fénnyel. Ő valóban a csodák Istene. Az abszolút gondoskodás Istene.

Nadine A. Joseph-Collins