Abbá szeretete

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” (Róma 8:15)

Legtöbbünk számára a mennyei Atyánkkal való kapcsolatunk a földi apánkkal való kapcsolatunkon alapul. Édesapánk szerepe életünkben befolyásolja az istenszemléletünket. Én szerencsés voltam, mert olyan földi apával áldott meg az Úr, aki összefoglalta számomra a Mindenható szeretetét.

Soha nem törlődik ki egy különleges emlék az elmémből. Mindig félelmetesen önálló gyerek voltam, és biztos vagyok benne, hogy ezzel teljesen kimerítettem a szüleimet. Körülbelül 13 éves koromban megpróbáltam egy padot összebarkácsolni. Félig el is készültem vele, de a másik felét sehogy sem sikerült összeállítanom. Ahogy a földön ülve, ajkamat összeharapva erősen koncentráltam a munkámra, észre sem vettem édesapám jelenlétét: ő kissé távolabb ült, és csendben figyelt engem. Nem is próbálta meg kivenni a kezemből vagy felajánlani önkéntes segítségét, mert tudta, úgyis azt a választ kapná kislányától: „Egyedül is megy.”

Úgy tűnt, hogy órák teltek el, míg végre feladtam, és halkan megszólaltam: „Apa, tudsz segíteni, kérlek?” Felállt, odajött, ahol én ültem csalódottan és legyőzötten, majd megszólalt: „Természetesen, hisz ezért vannak az apukák.” A pad öt perc múlva készen állt. Apa nem mondta: „Én megmondtam” vagy „Miért nem engedted, hogy az elejétől fogva segítsek?”. Nem tett semmiféle lesújtó megjegyzést. Csendben megvárta, amíg én magam nem láttam úgy jónak, hogy szükségem van a segítségére, és akkor azonnal ugrott, ahogy kértem.

A mi mennyei Atyánk is pontosan ilyen. Sokszor úgy véljük, tudjuk, mi a legjobb számunkra, és megpróbálunk a saját fejünk után menni. Próbálkozunk, szenvedünk, és mennyei Atyánk mindig ott van a közelünkben, készen várva, hogy amikor beismerjük tehetetlenségüket, és megkérjük Őt, azonnal a segítségünkre siessen. Nem erőlteti ránk magát, hanem csendben vár és figyel. Amikor végre elismerjük, hogy szükségünk van rá, és a segítségéért kiáltunk, Ő azonnal odalép, és mosolyogva mondja: „Természetesen, ezért vannak az apák.” Isten nem szid össze azért, mert nem fordultunk oda hozzá hamarabb, vagy mert azt gondoltuk, hogy egyedül is boldogulunk. Ellenkezőleg, szeretettel segít nekünk, bármilyen válsághelyzetben is vagyunk. Ő csak jó ajándékokat szeretne adni nekünk, csak kérnünk kell tőle (lásd: Mt 7:11).

Álljunk meg egy pillanatra, vegyük fel ma a kapcsolatot mennyei Atyánkkal, és napi teendőink elkezdése előtt kérjük a segítségét. Ő most is vár ránk.

Naudina C. Punch