Isten – az élet lehelete

 „Formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Mózes 2:7)

A tavaszi vakációt a nagyszüleimnél töltöttem a wisconsini Sherwoodban (USA), amely kilencórányi távolságra volt az otthonomtól. Ahogy a barátommal együtt elhagytuk a nebraskai Lincolnt, beszélgetni kezdtünk, emlékeket idéztünk fel. Teltek az órák, és felváltva találtunk ki beszédtémákat. Egyszer csak megláttam egy táblát az út szélén.

Egy jószándékú keresztény missziós szöveg volt, amely azt hirdette, hogy Jézus a megváltás útja. Ahogy megláttam a táblán a hatalmas „Jézus” feliratot, azonnal roszszul lettem tőle. Nem mintha a misszió ellen volnék, hanem egyszerűen nem hiszem, hogy az ilyen útmenti hirdetőtáblákon kellene ezt terjeszteni. Elképzelem, hogyan reagálhatnak erre az elhaladó ateisták, és biztos vagyok benne, hogy az senkinek sem használ.

Azt hiszem, hogy a hirdetőtáblák megszentségtelenítik Isten nevének fontosságát és értelmét. Más vallásokat figyelve láthatjuk, hogy híveik mennyire mélyen tisztelik istenségeik nevét. Hisznek a név erejében. Ahogy továbbmentünk, magamban azt kívántam, hogy a keresztények higgyenek jobban az Úr nevének erejében, ahelyett, hogy túl gyakran felemlegetnék.

Isten neve héberül Jahve, egy név, amelyet kiejteni is képtelenség, mivel a név maga is egy lehelet. Jah. Ve. Belégzés. Kilégzés.

Isten ereje minden lélegzetvételünkben benne van. Az ember addig nem vált élővé, ameddig az Úr be nem töltötte tüdejét. A Teremtő lehelete mindannyiunkban benne van. Minden által. Amikor elfelejtem, amikor eltévedek, amikor nem látom a Mindenható kezét az életemben, eszembe jut, hogy minden lélegzetvételem Isten „neve”. Ő velem van, bármerre megyek, bármit teszek.

Amikor nagypapám váratlanul rákbetegségben meghalt, nagyon sokan mondták nekem, hogy ez volt Isten terve, és Ő majd átsegít a nehéz időszakon, szavaik azonban nem hoztak vigasztalást. Egyedül az a tudat öntött lelket belém, hogy minden lélegzetünk, minden sóhajunk, minden mozdulatunk magába foglalja Isten nevét. Ő velem volt, és az Ő lelke lakott bennem.

Az Úr neve szent, annyira szent, hogy a föld minden élőlénye közül egyedül csak az ember válhatott az Ő leheletével élő lélekké. Egyedül mi lélegezzük Isten nevét. Hogyan ne élnénk akkor tudatosan, hiszen ismerjük lélegzetvételünk szentségét?

Sara Ayala