A mi javunkra

 „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mint ezeket a jó fügéket, úgy megkülönböztetem a Júda foglyait, akiket e helyről a kaldeusok földjére vitettem az ő javukra.” (Jeremiás 24:5)

Úgy tűnt, mintha a szerencsétlenségek tengerébe csöppentem volna, és semmit nem tehettem ellenük. Voltak munkahelyi gondjaim, párkapcsolati problémáim, egészségügyi nyavalyáim, veszteségek értek, és legközelebbi, legkedvesebb szeretteim is fájdalmat okoztak nekem. Úgy éreztem, ezektől megfulladok. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztetek már így. Lehet, hogy éppen most vagytok hasonló helyzetben.

Azt hiszitek, hogy Dániel elégedett volt riasztó körülményeivel? Biztos félt, hogy nem fogja túlélni a vele történt szerencsétlenségeket. Fiatalon kiszakították otthonából, és egy ellenséges, idegen országba szállították, ahol rabságba került. Biztos úgy érezte, hogy ebből nem kerülhet ki élve.

Dehogynem!

Dánielt maga az Úr küldte Babilonba az ő érdekében és feltehetőleg izraelita társai, sőt, az illető idegen ország érdekében, ahol találta magát. Az események tanulmányozása során felismerjük, hogy a prófétának végül sikeres életútja volt Babilonban, és jótékony hatással volt a körülötte élőkre, egy egész nemzetre.

A mennynek hatalmas tervei voltak Dániellel, és mivel ő együttműködött vele, és teljes mértékben tőle függött, Isten meg tudta valósítani terveit ennek a fiatalembernek az életében és általa.

Az Úrnak veletek és velem is hasonló csodálatos tervei vannak. Ő bizonyos helyekre vezet, és bizonyos körülményeket enged meg az életünkben. Időnként nem akadályoz meg olyan történéseket, amikről mi azt gondolnánk, hogy megteszi. Megenged olyan dolgokat is, amelyeket mi nem szeretnénk. Azonban ezzel mindig van oka és célja. Az Ő döntései mindig a mi javunkat és mások javát szolgálják.

Isten szeret bennünket. Ez nem is lehet másként.

Carolyn K. Karlstrom