Isten a szeretet

 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

János 3:16-nak különleges jelentése van számomra, mivel serdülőkoromban nem tudtam olvasni, és Isten ennek a szövegnek a segítségével tudatta velem, mennyire szeret.

Családunkban én voltam a legidősebb gyerek a hét közül. Napközben keményen dolgoztam egy gyapotültetvényen a georgiai Waynesboróban (USA), ezért nem volt lehetőségem iskolába járni. Tizenhét éves koromban a nagybátyám kimentett engem és ötéves húgomat az ültetvényről, és a New York-i Elmirába költöztünk. Az életem gyökeresen megváltozott. Tizenkilenc éves koromban már két fiam volt. Sokszor nehéz szívvel gondoltam magamra. Nagyon szerettem volna Bibliát olvasni. Egy keresztény hölgy bibliatanulmányokat adott nekem, hogy megtanulhassak olvasni. Egy reggel őszintén kértem Istent imában, hogy segítsen megtanulni olvasni. Hirtelen piros írás jelent meg a hálószobám falán. Legnagyobb meglepetésemre olvasni kezdtem a szavakat. János 3:16 volt. Akkor az Úr kegyelméből felismertem, mennyire szeret engem. Amikor haszontalannak, értéktelennek éreztem magam, ezek az erőteljes szavak jutottak eszembe, szóltak a szívemhez, és biztosítottak arról, hogy Ő valóban szeret, és gondot visel egy hozzám hasonló bűnösről.

Szintén tizenkilenc éves koromban ismertem meg a Hetednapi Adventista Egyházat, és keresztelkedtem meg. Ez volt az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Elkezdtem olvasni a Bibliát és Ellen White ihletett könyveit. Minél többet olvastam, annál édesebb lett számomra Isten Szava.

Nehéz volt úgy nevelni a fiaimat, hogy közben házakhoz jártam időseket és betegeket gondozni, de a jó Atya biztosított arról, hogy az Ő kegyelme elegendő a családomnak és nekem. Naponta tanultam meg egyre jobban bízni benne. Egy nap tudomást szereztem egy felnőttoktató programról. Isten csodálatos tanárt rendelt ki nekem Anne Thurber személyében, aki négy éven keresztül heti két alkalommal elvitt az esti iskolába, és segített megtanulni helyesen írni és olvasni.

Nyolcvanévesen, bár hosszú utazás volt, még mindig aktívan tevékenykedem a missziómunkában a gyülekezetemben és a közösségben. Isten megáldott, hogy megírjam életem történetét, amely nemsokára nyomtatásban is megjelenik Does Anybody Hear My Cry? (Hallja valaki a kiáltásomat?) címmel. Ő egyszerűen csodálatos. Én pedig érte élek.

Kedves utastársam, lehet, neked is nehéz az életutad, de ne add fel. Bízz Istenben!

Ő csodálatossá teheti az életedet a körülményektől függetlenül is.

Ruby Adams