Kiégett?

 „Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az Ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól.” (Zsidó 4:9–10)

A megszokott módon kezdtem a napot. Felkeltem, felöltöztem, fogat mostam. A konyha felé indultam, hogy köszöntsem édesanyámat. Valami megmagyarázhatatlan fáradtságot láttam a szemében. Gondolkodni kezdtem. „Vajon máskor is így néz ki, vagy ez valami új?”

Aznap egy különleges missziós programnak néztünk elébe a gyülekezetben, ahol édesanyám természetesen önkénteskedett, mint mindig. Az esemény ideje alatt többször is ránéztem, ahogy fáradhatatlanul tett-vett, sietett, segített. Egy pillanatra sem állt meg pihenni.

A zsúfolt nap után végre hazaértünk. Édesanyám ledőlt a kanapéra, és bekapcsolta a televíziót, én pedig mellé kuporodtam. Abban a pillanatban elégedett voltam, mert láttam rajta, hogy végre jól megérdemelt pihenőt vesz. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonja, ő felvette, és hallottam, ahogy ezt mondta valakinek: „Rendben van, azonnal megyek.” Gyorsan cipőt húzott, és kisietett az ajtón.

Mindig csodáltam édesanyám azonnali segítőkészségét. Ő mindig feladta a szabadidejét, pihenőidejét, hogy segítsen a szükségben levőkön. Évekkel később azonban azt is megtanultam, hogy mennyire fontos magunkról is gondot viselnünk.

Keresztényekként a szolgálatra összpontosítunk, mivel ezt tanuljuk a Bibliából. Természetesen kötelességünk része másoknak szolgálni, de magunkról sem feledkezhetünk meg. Jézus erre is példát adott, és megmutatta, hogy szakítsunk időt a felüdülésre, és elmagyarázta a pihenés fontosságát a tanítványainak. Ellen White így ír erről: „Ők egész lelkükkel munkálkodtak az emberekért, és ez kimerítette fizikai és szellemi erejüket. Ezért pihenniük kellett.” (Jézus élete, 360. old.) Jézus helyeselte a maguknak szánt időt. Tudta, hogy szükségük volt erre.

Mi túl gyakran esünk abba a hibába, hogy tökéletes képet szeretnénk mutatni önmagunkról, mint önzetlen keresztények, és elkezdjük elhanyagolni a saját életünket. Miközben mások poharának megtöltésére igyekszünk, bizonyosodjunk meg arról, vajon a mi poharunk csordultig van-e.

Alaysha Harris