Segítség! Anya vagyok

 „Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésaiás 49:24–25)

Tudom, hogy szülőnek, anyának lenni nem játék. Egy katonához hasonló képességeket igényel. Nincs hozzá kézikönyv vagy bármi más, ami felkészíthetne az előtted álló időszakra. Egyik percben terhes vagy, a másik percben pedig egy párhuzamos világba kerülsz, ami még a tudományos-fantasztikus filmeknél is félelmetesebb. Erős idegzetre van szükség a határozott nemekhez, és lágy szív az esésekből származó könnyáradat letörléséhez. Éjjel-nappal támogatni, segíteni kell a gyereket betegség idején, vagy mellette állni, ha éppen oltásra viszed. Éberségre van szükség, amikor hajnali 3-kor is etetni kell, fel kell ismerni az esetleges rejtett érzelmi traumákat, fenn ülni éjjel, ha lázas, vagy ha vizsgára készül. Szülőként józan rálátásra, bölcs határozottságra, azonnali döntőképességre van szükségünk, hogy kivédjük a butaságok elkövetését.

Még a számtalan tanítás, közösségápolás, családfejlesztés, ima, éneklés, családi áhítat után is a gyerek dönthet a rossz út mellett, és akkor gondolkodhatunk, hol is rontottuk el. Mit lehetett volna másképp csinálni? Az az igazság, hogy Isten ugyanazt a szabad akaratot ajándékozta a gyermeknek is, mint neked, kedves anyuka. Anyaként az egyik legnehezebb lecke elengedni a gyermeket és csak az imába kapaszkodni és bízni a bibliai ígéretekben. Minden nap kérjük a mennyet, hogy tartsa meg biztonságban gyermekeinket, és hozza őket vissza hozzá.

Én is anya vagyok, és miközben ezeket a sorokat írom, olyan érzések törnek rám, hogy valamit elrontottam. Oldalt kell ülnöm, és végignéznem, hogy a kicsikém, aki most már nem is kicsi, olyan döntéseket hoz, amelyek nem fogják a javát szolgálni. Annyit tehetek, hogy beszélek vele, kérlelem, érvelek neki, és remélem, hogy mondanivalóm egy része áthatol a ködön és az összekuszált döntések hálóján. El kell engednem, és imádkozom, hogy az esés ne legyen olyan nagy, hogy maradandó sérüléseket okozzon. Ki kell tartanom, Istenbe kell kapaszkodnom és tőle kérnem az erőt, hogy harcoljak a gyermekemért. Hinnem kell, hogy jelen pillanatban az imáim elegendőek az ő győzelméhez, egészen addig, ameddig ő maga is vágyik imádkozni.

Anyának lenni nem könnyű, különösen, mikor egyedül tesszük. A Megváltó azonban megígérte, hogy soha nem hagy el, és mindig erőt ad nekünk. Én ebbe az ígéretbe kapaszkodom, hogy Isten megmenti a gyerekemet.

Greta Michelle Joachim-Fox Dyett