Hála

 „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsoltárok 37:8)

Csodálatos napra virradtunk. Tökéletes nap volt az utazáshoz. Szeretek vezetni is, tehát minden klappolt. Éppen hazafelé tartottam egy hétvégi kirándulásról. Vasárnap reggel volt, fél 7 és fél 8 között. A nyár végi táj csodálatosan festett, a kellemes zene illett a hangulatomhoz, a motor zúgásához, a kerekek zajához. A zöld fák, a vadvirágok, a napsugarak Isten csodáira terelték a gondolataimat, és szívem megtelt hálával az Ő rám árasztott áldásai miatt.

Szerettem vezetni, és megpróbáltam minél lelkiismeretesebben figyelni az útra. Ennek érdekében biztonsági okokból rendszeresen belenéztem a visszapillantó tükörbe. Ahogy odanéztem, megláttam, hogy egy nagyméretű kamion kapaszkodik fel azon a dombon, amit pár másodperccel ezelőtt hagytam magam mögött. Túlságosan gyorsan közeledett. Figyelni kezdtem, és észrevettem, hogy egyáltalán nem lassít. Egyenesen felém közeledett. Mindketten ugyanabban a sávban haladtunk. Egyrészt féltem a bal oldali sávba áthúzódni, nehogy éppen akkor próbáljon megelőzni, másrészt ott nem volt széles útpadka, ahova jobb oldalon félreállhattam volna. Imádkoztam és gyorsítottam, hogy amennyire lehet, elkerüljem vagy csökkentsem az ütközést. De a kamion is ugyanolyan sebesen közeledett felém. Hirtelen láttam, ahogy a kezemmel jobba fordítom a kormánykereket, az útpadka felé, várva a bal oldalról érkező ütközést. Szinte éreztem és hallottam, amint becsapódik az autómba, azonban csend volt. Remegő kézzel állítottam meg a kocsit. Nem ütköztünk össze. A kamionsofőr lehet, elbóbiskolt, majd az utolsó pillanatban ébredt fel, és kapta félre a kormányt, hogy elkerülje a balesetet, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a mennyei angyalok megőriztek a katasztrófától.

Az ijedtségből felocsúdva hívtam mentőt a felborult kamion sofőrjéhez, majd alázatosan, könnyes szemmel rebegtem hálaimát Istennek. Ez az esemény nagy mértékben megnövelte az Úrba vetett bizalmamat.

Miért nem csatlakoztok hozzám, hogy naponta köszönjük meg neki az Ő páratlan szeretetét és gondoskodását?

Cherryl A. Galley