Rejtőzködő áldások

 „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” (Zsoltárok 107:1)

Van egy mondás: „Isten gondot visel a kisbabákra és az ostobákra.” Szerencsére én mindkettőt megtapasztaltam. Azért mondom, hogy szerencsére, mert az Úr megengedte, hogy felnőve tanuljak ostoba hibáimból.

Gyerekként, majd felnőttként a tavasz és a nyár mindig nagy kihívást jelentett nekem. A lánytestvéreim, a barátnőim és az unokatestvéreim alig várták a tavaszt és a nyarat, mert szerettek ugrókötelezni, ugróiskolázni, biciklizni. Én meg általában a lépcsőn ültem és néztem őket. Amikor nagymamám megkérdezte, miért nem csatlakozom hozzájuk, mindig azt válaszoltam: „Túl meleg van.” Amikor néha én is megpróbáltam, mindig eleredt az orrom vére.

Ahogy nőttem, egyre fokozódott a melegérzékenységem. Annyira megviselt, hogy sokszor azt hittem, ez büntetés valami elkövetett bűnömért. Fiatal lányként sokszor azt gondoltam, az sem érdekelne, ha többé egyáltalán nem sütne a nap. Nem tudatosítottam, hogy ha a nap nem sütne, világosság és víz sem lenne. Nem lenne növényzet, és megszűnne az élet a földön. 2016 nyara volt az egyik legmelegebb, amire vissza tudok emlékezni. Több mint 50 napig folyamatosan magas hőmérsékletet mértek júliusban és augusztusban. Úgy éreztem, mintha elevenen megsülnék. Kint és bent is erősen izzadtam, még a légkondicionált helyiségekben is. Reggel nagyon korán kellett elmennem otthonról, hogy ne kelljen a tervezettnél hamarabb eljönnöm hányinger és fejfájás miatt. Naponta többször is lezuhanyoztam. A meleg kiszívta az erőmet és energiámat. Amikor a reggeli órákban még ágyban feküdtem, egyszer csak mintha egy hangot hallottam volna: „Többet ne panaszkodj a hőség miatt. Te áldásos helyzetben vagy. Louisianában sokan elveszítették az otthonukat, mindenüket, sőt, egyesek az életüket is. Kaliforniában sokaknak el kellett hagyniuk az otthonukat az erdőtüzek miatt. Néhány nappal ezelőtt egy forgószél házakat döntött romba Ohióban. Isten téged megoltalmazott a viharoktól.” Feltettem magamban a kérdést: „Ha választanom kellene az árvíz, a tűz vagy a forgószél közül, melyiket választanám? Hálás vagyok Istennek a hőségért.”

Bocsánatot kértem tőle a korábbi ostoba gondolataimért. Soha nem képzeltem, hogy egyszer még hálát adok a kánikuláért. Megköszöntem Istennek a jóságát. Megköszöntem az Úrnak az Ő szeretetét. Megköszöntem neki a kegyelmét. Megköszöntem Istennek a meleget!

Cora A. Walker