Ráháb hite

 „Jézus pedig, amikor ezt hallotta, elcsodálkozott,  és mondta az Őt követőknek: Bizony mondom néktek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.” (Máté 8:10)

Ráháb hite elképesztő volt: erős, megbízható, és tudta, hogy az ígéret beteljesedik.

Vakon hitt az ígéretnek, melyet két izraelita kém tett neki, hogy megszabadítják őt és családját Jerikó elpusztítása idején. Egyedüli biztosítéka a kémek kérésére az ablakba kitett vörös szalag volt. Ráháb azonnal cselekedett. Családja kigúnyolása, a megalázás fájdalma és a szégyen, ha a kémek mégsem tartják be ígéretüket, csak futó gondolat volt számára. Ő hitt, és nem engedte meg, hogy a félelem veszélybe sodorja a szabadulás és megmenekülés érdekében tett erőfeszítéseit. Csatlakozott Izrael Istenéhez és az Ő népéhez.

Amikor ránézett a fegyveres férfiak tömegére a város falain, vajon arra gondolt, hogy teljesítik-e a kémek ígéretüket, vagy egyszerűen örült közelgő szabadulásának? Azt hiszem, hogy ő betartotta az előre megbeszélt tervet, betartotta a két kémmel kötött megegyezés feltételeit, majd nagy reménységgel, csendes bizakodással várta annak teljesedését.

A külső megnyilvánulások nem mindig tükrözik a szív erős vágyát, és lehetséges, hogy minden alkalommal, amikor Ráháb hallott Izrael Istenének csodáiról, vágyott rá, hogy ő maga is megtapasztalhasson egy ilyen szabadítást. Tudatosította magában, hogy a jerikói bálványok semmiképp nem érnek fel a menny és a föld Istenének erejével, nagyságával és kiválóságával. Hittel, reménységgel nemcsak a kémek szavaiban, hanem magában Jehovában is bízott. Hallott Isten csodatetteiről, a Jordánon való átkelésről, és hite abban a valóságban gyökerezett, hogy Isten mindig betartja szavát. A frigyláda jelenléte még jobban növelte Ráháb hitét, mert felismerte benne az Úr jelenlétének jelképét a Jerikó körüli menetben. Belekapaszkodott a kapott ígéretbe, és örült, hogy reménysége valósággá válik.

Imádkozom, hogy Ráhábhoz hasonlóan te és én is odaadóan, engedelmesen bízzunk a menny ígéreteiben, hogy az övéhez hasonló hittel rendelkezzünk.

Maureen Thomas