Hallak

 „Nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jakab 4:2)

Emlékeztek, amikor gyerekkorotokban a szüleitek tettek vagy mondtak valamit a „ti érdeketekben”, de ti továbbra is határozottan a saját fejetek után akartatok menni?

Isten az Ő Igéjében elmondja, hogy engedelmességet vár el tőlünk.

Egy nap meglátogatott az idősebbik nővérem, és megkért, hogy segítsek lebonyolítani neki néhány banki ügyletet. Meg akartam mutatni valamit, ezért elővettem a csekk-könyvemet. Amikor befejeztük, félretettem, nehogy elkeveredjen. Néhány nap múlva kerestem, és legnagyobb meglepetésemre nem találtam a helyén. „Vajon hová tettem?” – kérdeztem a testvéremtől.

„Azt hiszem, bevitted a szobádba” – válaszolta.

„Én is azt hittem, de nincs ott.” Ő is segített a keresésben, de nem jártunk sok sikerrel. Azt gondoltam, hogy már kétszer is kerestem minden lehetséges helyen. Az egész szobámat felforgattam, de látszólag nyoma veszett. Majd gondolkodni kezdtem:

„Várjunk csak. Mindent megtettem, épp csak nem imádkoztam, hogy Isten segítsen megtalálni.” A testvéremmel egyetértettünk abban, hogy imádkoznunk kellene. Abbahagytam a keresést, és imádkozni kezdtünk.

Eltelt egy nap, de nem került elő. Másnap úgy döntöttem, hogy a mennynek szüksége van a segítségemre. Újra keresni kezdtem. Ahogy a szobámban körülnéztem, egy hangot hallottam: „Azt hittem, engem kértél meg, hogy keressem meg neked.” Meglepetten válaszoltam: „Hallgatlak, Uram!” És leültem. Azt mondta, hogy nézzem meg az éjjeliszekrényem legalsó fiókjának a jobb oldalán. „Ott már kerestem” – gondoltam, de a hang emlékeztetett, hogy a bal oldalon és nem a jobb oldalon néztem.

Elővettem az elemlámpát, kihúztam az alsó fiókot, és belenéztem. „Ez üres.” Hirtelen azonban jobban bevilágítottam, mert mintha láttam volna valami zöldet. „Álljunk csak meg. Mi ez?” Fogtam egy pálcát, és megpróbáltam kihúzni, de nem sikerült. Majd megragadtam, és képzeljétek el, hogy minden erőfeszítés nélkül elővettem a csekkfüzetemet. Annyira elképedtem, és annyira izgatott lettem, hogy pár percig moccanni se tudtam. Amikor a férjem megkérdezte, mit csinálok, hálát adtam Istennek ezért a tapasztalatért.

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1:5)

Köszönöm, Uram, hogy emlékeztettél arra, ki vagy te.

Elaine J. Johnson