Köztünk vannak az angyalok (1.)

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Péter 5:7)

Abban a kiváltságban volt részem, hogy egyházunk világszéles humanitárius programjának keretén belül néhány évvel ezelőtt elmehettem Afrikába. Három tagból álló csoportunk célja egy rövid dokumentumfilm készítése volt három országban és a szervezet számára írt dalom videóklipjének felvétele.

Amikor az első országba, a három célország egyikébe értünk, még nem volt meg a beutazási vízumunk. Elérkezett az indulás napja, de mivel hiányzott ez az okmány, tovább dolgoztunk az árvaházban. Csendben imádkoztam. Uram, ha az a te akaratod, engedd meg, hogy a harmadik országba is eljussunk. Ezt követően a kormányzó aláírta a vízumkérésünket. Ő írt alá minden utazási okmányt. Ugyanakkor azt is a tudomásunkra hozták, hogy a fényképezés és a filmezés tilos és törvényellenes abban az országban. Akár le is tartóztathatnak kémkedés vádjával, ha rajtakapnak ilyen tevékenységen. Ott álltunk tehát, indulásra készen. Bőröndjeink tele voltak professzionális fényképezőés felvevőgépekkel. Két órát várakoztunk a beutazási irodában, de végül az egész felszerelésünkkel együtt beengedtek minket. Mélyen beutaztunk a Szahara sivatagba, csónakáztunk a Níluson, és sok aggodalmaskodás közepette lefilmeztünk néhány inspiráló és szívszorító történetet.

Hazautazásunk napján úgy alakult, hogy mindhármunknak különböző időpontban volt a járata. Elsőként az igazgató ment el, másodiknak én, harmadiknak az operatőr. A fővárosból hajnali 3-kor indult a gépünk. A távozáshoz is le kellett pecsételtetni utazási okmányainkat. 12:30-kor üzenetet kaptam, hogy jóváhagyták a vízumomat, és elindulhatok a reptérre. Egy helyi férfi, aki valamennyire törte az angolt, kivitt a repülőtérre, lepakolta a csomagjaimat, és megmutatta, merre menjek ki a repülőhöz. Utat törtem a tömegen keresztül. Kellemetlenül érintett, hogy mindenki engem bámult. Nyugati gondolkodásommal úgy ítéltem meg, hogy már nem kell kendőt viselnem. Ott lépegettem tehát „fedetlen fővel”, bő nadrágban, blúzban, kibontott, szőke hajam lebegett a szélben. Amikor a repülőtér ajtajához értem, a biztonsági őr megállított. Hiába mutattam meg a jegyemet, nem engedtek be.

Drága Uram, te megígérted, hogy gondot viselsz rólam. Kétségbeesetten szükségem van rád!

Naomi Striemer