A kiterjesztett kegyelem: elfogadott kegyelem!

„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lukács 6:36)

Bzzz! Megfordultam, és a fejemre húztam a takarót. Túl korán volt még, hogy felkeljek. Bzzz! Megpróbáltam aludni, de a zúgás szabályos időközönként felébresztett. Végül felkeltem, és elkezdtem keresgélni. Hol zúghat? Ismerős hang volt. Gyerekkoromban is hallottam, amikor nagy, fényes hátú, zöld rózsabogarakat fogtam. Ez a zúgás azonban a hálószobámban hallatszott.

Átkutattam a gardróbot, a szék karján levő ruhákat, a könyves ládát és az ágyam mellett levő könyvtartó kosarat. Csend. Bzzz! Most közelebbről hallottam. A könyvespolcon volt a hátán kapálózó bogár. Fényes, zöld szárnyfedői ragyogtak a reggeli napsütésben. Látszott rajta, hogy már elfáradt. Szép volt. Felemeltem. Apró lábaival erősen kapaszkodott az ujjamba. Kinyitottam a hátsó ajtót, és kinyújtottam a kezem a reggeli frissességbe. Elmászott az ujjam hegyéig, majd kitárta a szárnyát, és elrepült. Azt hiszem, ezt a tettemet nevezik kegyelemnek. Isten sokat beszél a Bibliában a kegyelemről. Én kiterjesztettem a kegyelmet az Úr egyik aprócska teremtményére.

Két nappal később én is megtapasztaltam a kegyelem ajándékát, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A férjemmel együtt Laguna Beachen töltöttük a délutánt. Sétáltunk a homokban, élveztük a naplementét, és a város egyik kellemes, kis vendéglőjében vacsoráztunk. Besötétedett, mire a terepjárónkba ülve hazafelé indultunk. Ahogy tolattam, az volt az érzésem, hogy túl közel mentem a mellettünk parkoló fekete, sport Mercedeshez. A lökhárítóm elérte az övét. Legnagyobb sajnálatomra egy aprócska karcolás is látszott a csillogó-villogó autó sárhányóján.

Ott álltam, és vártam a tulajdonost. Hatalmas, 189 cm magas, rendkívül jóképű férfi jelent meg. „Nagyon sajnálom. Megkarcoltam a gyönyörű, új autóját. Itt vannak a biztosítási adataim.” Lehajolt, megvizsgálta a karcolást, majd felállt és elmosolyodott.

„Semmi baj” – mondta.

„Biztos? Nem kéri a biztosításomat?” – kérdeztem.

„Nem. Rendben van, egészen biztos” – felelte, majd megölelt.

Még soha életemben nem esett olyan jól egy ölelés. Most én kaptam meg a kegyelmet, amire olyan nagy szükségem volt. Isten ilyen. Ő akkor terjeszti ki ránk a kegyelmét, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Edna Maye Gallington