Úgy érzed, nem vagy megfelelő? Ne feledd...

„Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)

Ahogy idősödöm, egyre gyakrabban veszem észre, hogy nem tudok mindent megtenni, ami máskor még ment. Ezek a változások csalódást jelentenek nekem. Bár személyes kapcsolatban érzem magam Jézussal, többször felteszem a kérdést, hogy vajon nem túl sok-e nekem a szolgálat, nem is beszélve a mindennapi kötelezettségeimről.

Egyedül, a magunk erejéből természetesen nem vagyunk megfelelőek, de Krisztus megígérte, hogy Ő a Szentlelke által tesz képessé valamire bennünket. Lelki vezetőnket „más Vigasztalónak” nevezte (Jn 14:16). Tulajdonképpen ez a Szentlélek sok nevének egyike. Az első Vigasztalónk Jézus volt. Ő tudta, hogy az életben szükségünk van vigaszra. A Szentlélek az Atya Istennel és a Fiú Istennel együtt jelen volt a teremtéskor. Az istenség harmadik személyének sok neve és sok feladata van, melyek mind arra utalnak, hogy teljes nyugalommal bízhatunk benne. Többek között Ő ihlette a Szentírást, és mint tanácsadó, vezető, irányító Ő győz meg minket a bűnről. Igen, Ő a Vigasztaló. Amikor csalódottságot érzek mindenért, amit már nem tudok véghezvinni, általában olyankor kapok köszönőleveleket versekért, cikkekért, könyvekért, melyekből mások áldást meríthettek. Lehet, hogy már nem tudok gyalogolni, de a Lélek tintájába mártott szavak messzire eljutnak. Amikor már nincs energiám elöljáró vezetőként tevékenykedni, a Lélek kegyesen mellém áll, hogy leülhessek írni.

Régi barátnőm, Evey, akivel akkor barátkoztam össze, amikor egy ötnapos dohányzásleszoktató programot vezettem, biztosított arról, hogy évekkel ezelőtt végzett munkám még most is sokak áldására szolgál. Most, a 90-es évei végén bevallotta, hogy biztos nem érte volna meg ezt a csodálatos kort, ha akkor nem jött volna el a tanfolyamra, amiről hirdetésekből értesült. Nemrég ezt írta: „Az életem örökre megváltozott. Örökre hálás maradok neked ezért.” Más gyülekezeti tagokat is megemlített. Mindezek ellenére nem támaszkodhatunk csak az elmúlt dolgokra, és hálás vagyok azért, hogy amikor nem megfelelőnek vagy képtelennek érzem magam bizonyos dolgok elvégzésére, eszembe jut, hogy a képesség általa lett enyém, akit Jézus küldött, aki a „más Vigasztaló”.

Imádkozom, hogy tovább írhassak, és ez a képességem még most, a 80-as éveimben is megvan.

Betty Kossick