A 180°-os fordulat

„Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi 3:13–14)

A tegnap esti időjárás-jelentés szerint ma újabb kánikulai nap vár ránk. Ezért reggel megpróbáltam még a nagy hőség beállta előtt elvégezni a kerti munkámat, így beleléptem gumipapucsomba, majd felmarkoltam a kerti szerszámaimat és a kesztyűmet. Gondoltam, meglocsolom és kigyomlálom a virágágyásokat, mielőtt bemennék a légkondicionált szobámba, és nekifognék benti teendőimnek.

Ma, bár még csak tavasz van, ebben a déli államban, ahol élek, a növények már mind virágba borultak. Az én hatalmas cserepeimből is szinte kiömlenek a sárga és narancssárga bársonyvirágok (büdöske, latinul: Tagetes), a sötétlila paprikavirágok (latinul: Salvia splendens), a rózsaszín petúniák és az illatos, elefántcsontszínű gardéniák.

Miközben a virágaimat locsoltam, majdnem kifelejtettem azt a kis tő büdöskét, amely a nagy, zöld kerámiacserép mögött nőtt ki. Ez a nagy kaspó árnyékot tart a ház tövében meghúzódó kis virágnak. Bár a nagyobb növények levelei és virágai befedik, ő nem hagyja magát, és szabályosan 180°-os fordulatot vett, egészen kifordította vicces kis sárga fejét magas szárán. Miért? Azért, hogy teljes „arcával” élvezhesse a reggeli napsütést.

Álltam, és néztem a kis virág fáradságos, de sikeres erőfeszítését.

Alázatosan meghajtottam a fejem Isten előtt, és hallottam Krisztus Lelkének hangját: „Hajlandó vagy ilyen erőfeszítést tenni, hogy mindig az én arcomat szemlélhesd? Harcolsz azért, hogy mindig az én szeretetem melegében és az én igazságom világosságában lehess? Végül is az én irgalmasságom minden reggel megújul számodra (lásd: JerSir 3:22–23).” A kerti locsolóból meztelen lábujjamra csepegett a hideg víz, könynyek gyűltek a szemebe, és csak álltam és néztem azt az aprócska, sárga virágot. Majd ott, azon a helyen, a nagy, zöld cserép mellett újra átadtam a szívemet Jézusnak, elhatározva, hogy 180°-os fordulattal teszek erőfeszítést, hogy naponta részese legyek az Ő teljességének.

Uram, amikor tőlünk függetlenül a körülmények az ellenség árnyékába állítanak, mi itt vagyunk. Segíts megtennünk minden szükséges erőfeszítést, hogy mindig láthassuk arcodat.

Carolyn Rathbun Sutton