Mint egy kisgyermek

 „Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Márk 10:15)

E lgondolkodtatok valaha azon, mit is értett valójában Jézus a fenti szavak alatt? A kisebbik unokám születésnapi zsúrján gondolkodtam el ezen, aki láthatóan örült, hogy a kis barátaival ünnepelhetett. Ezt széles mosollyal és vidám nevetéssel tudatta. Nagy gyönyörűséggel bontogatta az ajándékait, gyorsan letépte a szalagokat, a csomagolópapírt, hogy minél hamarabb láthassa, mit kapott. Minden ajándékra lelkes „ó” és „ahh” kiáltásokkal válaszolt. Édesanyja, a lányom mellettem állt, és halkan odasúgta nekem: „Látod azt a gyönyörű babaházat? Észben kell tartanom, mert jövő hónapban lesz Samantha születésnapja, és egy igazán szép ajándékot kell vennem neki.” Megértettem a mondanivalóját. Felnőttként tudatosítjuk a „kölcsönösség” értelmét a társadalomban, másokkal való kapcsolatainkban.

Tulajdonképpen nem várunk el mi is ugyanannyit azoktól, akikkel kapcsolatban állunk? Például minden évben elküldöm a karácsonyi üdvözlő lapokat. Ha több évig nem kapok választ valakitől, akinek küldtem, többé nem küldök neki, legalábbis ameddig nem tudat valamit magáról. Vagy amikor a barátnőmmel elmegyünk valahova teázni, egyszer én fizetek, egyszer ő. Így működnek a dolgok. Nemde?

Arra is rájöttem, hogy a kisunokám ezt még nem tudja. Ő nem gondol arra, hogy ugyanolyan szép ajándékot kell adnia Samanthának, amilyet ő kapott tőle. Egyszerűen örül az ajándékoknak, és élvezi a szülinapját.

Elgondolkodtam: amikor felnövünk, és megtanulunk bizonyos íratlan társadalmi szabályokat például a kölcsönösségről, vajon nem felejtünk el valamit? Valami gyermeki dolgot, azt a képességet, hogy egyszerűen elfogadjunk egy ajándékot, és ne aggodalmaskodjunk amiatt, vajon hogy hálálhatnánk meg?

Felnőtt elménkkel vajon azért fogadjuk el nehezen a megváltás ajándékát, mert nincs képességünk meghálálni? Vajon Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyerekek, és egyszerűen örüljünk a tőle kapott ajándéknak?

Krisztus biztos több mindenre gondolt, amikor ezeket a szavakat kijelentette a tömeg előtt, de biztos vagyok benne, hogy azt szeretné, ha mindannyian gyermeki szívvel fogadnánk az ajándékát.

Linda Nottingham