Nem mehetsz újra haza

„Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” (János 14:2)

Megkérdeztem a férjemet, hogy mit szeretne csinálni azon a ritka szabadnapon, amikor hazautazunk a szülővárosomba, Észak-Wyomingba az én 60 éves osztálytalálkozómra. „Szeretném meglátogatni azokat a régi helyeket, amikre emlékszem” – mondta.

Ahogy haladtunk, odairányított az első házhoz, ahol emlékezete szerint gyerekkorában laktak, majd végigmentünk a folyó partján, ahol együtt úsztak, tutajoztak és piknikeztek kisfiúként a barátaival. Elhaladtunk fiatalkori munkahelyei mellett, a tisztító mellett, régi utakon, a patak mellett, ahol állatoknak állítottak csapdát, hogy majd a prémjükért eladhassák őket, a régi vasút és a cukorgyár mellett, ahol éjjeliőrként dolgozott egy időben.

A történetek, melyeket olyan sokszor hallottam már, most megelevenedtek és alakot öltöttek. Az én életem ugyanabban a közösségben távolról sem volt olyan izgalmas, mint az övé. Utoljára hagytuk a Sheridan sugárutat. Ott lakott, amikor megismerkedtünk és egymásba szerettünk. A házukkal szemben egy iskola állt. Az iskola mellett pedig hatalmas sportpálya terült el, ahol különböző közösségi ünnepeket és iskolai versenyeket is tartottak. Megálltam a Sheridan sugárút 29-es számú ház előtt, és észrevettem, hogy az új tulajdonosok számos átalakítást végeztek a régi házon. A férjem felsóhajtott: „Nem jó helyen járunk. Egy utcával arrébb kell mennünk.”

Nevetve válaszoltam neki: „Ez az a ház, csak kicsit átalakították. Figyeld meg. Ott van a vasúti sín az utca végén.”

„Igazad van! – felelt Don. – De mi lett a pályával?”

Amellett, hogy elhanyagolták, mindenhol gyomok nőttek, és a számlálótábla is ledőlt, a mellette levő tégla iskolaépület is eltűnt. Az üres telek szomszédságában egy romos épület állt, melyet alig ismertünk fel. Ez volt egykor a Tracey’s Store (Tracey boltja), ahol egy centért sokféle édességet lehetett kapni, és minden gyereket tárt karokkal fogadtak. „Eleget láttam – mondta a férjem szomorúan. – Menjünk valahova máshova.” Ahogy elhajtottunk, arról beszélgettünk, milyen csodálatos lesz, amikor a mi Urunk visszatér, hogy örök élettel ajándékozzon meg, és olyan otthonokat adjon, melyeket soha nem rombolnak le, a réteken pedig mindig csodálatos virágok nőnek.

„Bizony jövel, Uram, Jézus!” (Jel 22:20)

Teresa A. Sales