A nyugalom partja

„Mert így szól az Úr Isten, Izraelnek szentje: megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akartátok.” (Ésaiás 30:15)

„Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.” (Márk 6:31)

Nagyon zsúfolt hetem volt: tárgyalások, műhelytevékenységek, imaórák, tanácsadás és minden olyan csodálatos tevékenység, ami egy női missziós találkozón történhet. Most érkezett el az ideje a pihenésnek és a felüdülésnek. Erre a legmegfelelőbb helyen voltam, Vanuatu szigetén, messze benn a hatalmas Dél-Csendes-óceánon.

Az ég kék, tiszta és ragyogó volt, a meleg, trópusi nap átjárta a testem. Kiugrottam az autóból, és kifeküdtem a fehér, kristálycukor csillogású homokba. Ezen a ragyogó parton sétálva élveztem a napsugarakat és az öböl felől érkező langyos szellőt. Úsztam a tiszta, kék vízben, elmerültem hűvös hullámaiban, és azonnal éreztem, hogy ilyen lehet a menny, ilyennek kellene lennie. Ez volt a nyugalom teljessége.

Az apró, zöld, bokros szigetek látványa a part mentén ételre, gyümölcsre utalt. Ebben a pillanatban szinte éreztem a vörös bogyók, a sárga mangó, az édes banán és a leveses ananász ízét a számban, így beültem egy kis kenuba, és az egyik sziget felé eveztem.

Ott ringatóztam a csendesen elterülő víztükrön, és néztem az apró, színes halakat. Én voltam a betolakodó ebben a csendes öbölben. A homok, a só, a tenger illata körüllengett, és örökre ebben a békés nyugalomban akartam maradni. Vörös madarak pihentek meg a közeli kókuszpálmán és a part menti bokrokon, melyek menedéket és táplálékot nyújtottak nekik. Figyeltek engem, a betolakodót. Semmi más emberi jelenlét nem háborgatta a helyet, és én örökre itt akartam letelepedni.

Természetesen lehetetlen volt örökre ott maradni, de amikor behunyom a szemem, és csendben hátradőlök, képzeletem gyakran visszavisz arra a mély csendet és nyugalmat árasztó helyre, ahol megtaláltam a teljes békességet és Istent. Ezt tette Jézus, és tőlem is ezt várja el. Egy nap valóban visszatérek majd arra a csodálatos helyre, amelyet mások Champagne Beachnek neveznek, de nekem mindig a nyugalom partja marad.

Joy Marie Butler