A híd

„Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolataid véghez mennek.” (Példabeszédek 16:3)

Ez volt a legfélelmetesebb séta, amit valaha is megcsináltam. A függőhíd minden irányban mozgott lépteim alatt. Zachary, hároméves unokaöcsém határozottan lépegetett, és ezzel még jobban mozgásba lendítette a hidat. Arra gondoltam, hogy visszafordulok, de szégyelltem mások előtt kiteregetni a félelmemet. Ezért csak kapaszkodtam a korlátba, és lassan araszoltam előre, dülöngélve, mint egy részeges.

Annyira megkönnyebbültem, amikor átértünk a túloldalra. Csak ott tudtam meg, hogy visszafelé is ugyanott kell mennünk. Csak bámultam azt a 138 méteres távot, ami a híres Capilano Suspension Bridge hosszát jelentette (Vancouver, Brit Kolumbia, Kanada). Vajon majd át merek menni visszafelé?

Ahogy ott ültem, és az első lépéshez gyűjtöttem a bátorságot, elmondtam a félelmem a férjemnek, Henrynek. Ezt valaki meghallotta, és azt ajánlotta, hogy vegyem le a cipőmet. A cipőmmel a kezemben tettem meg tehát ingadozva a visszafelé vivő utat a lengőhídon. Ez alkalommal valóban nem éreztem annyira félelmetesnek, hisz a lábam közvetlenül érintkezett a híd erős cédrusfa gerendáival. Megláttam, hogy egy kis vízesés csörgedezik a meder egyik oldalán, és csodáltam a mélyen alattam hömpölygő folyó szépségét.

Próbák, ellentétek, ellenségeskedések vagy gyász lengetheti meg életünk hídját. Mi pedig elindulunk rajta a félelem, aggodalom, bizonytalanság, munkahelyi feszültség és nyomás, magány cipőjében. Sok minden van, ami megakadályoz az Istennel való közvetlen érintkezésben. Gyakran a saját magunk állította védőkorlát biztonságában bízunk: egy biztos munkahelyben, egy sikeres orvosi karrierben, egy virágzó üzletben, egy magas nyugdíjban. Mégis az elért sikerek ellenére a hidat megingató erők megrémisztenek minket.

A minket körülvevő bizonytalanságban van valaki, aki arra hív, hogy vegyük le a cipőnket, és engedjük meg, hogy Ő vigye helyettünk. Nem kell félnünk. Isten megígérte: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10)

Milyen csodálatos utazásban lehet részünk, ha közvetlenül érintkezünk az Úrral, és naponta bízunk a vezetésében. „Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” (Zsolt 55:23)

Evelyn Porteza Tabingo