Figyelsz?

„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.” (Máté 7:24)

Nem sokkal a 2017-es hálaadás napi ünnep után elveszítettem egyik régi munkatársamat és barátomat. Daganatos betegségben hunyt el. Három hónapig küzdött a kórral, és ez idő alatt folyamatosan kapcsolatban voltam a feleségével, és az állapota felől érdeklődtem. Csak telefonon tudtunk beszélni. Soha nem találkoztam vele, csupán férje halála után pár nappal. Szerettem volna részvétem kifejezéséül átadni neki egy kártyát és virágot, valami cserepes növényt vagy akármilyen apró figyelmességet.

A levelezőlap kiválasztása nem volt nagy dolog. De milyen virág vagy növény legyen? Ez már nem volt olyan egyszerű. Végignéztem pár ajánlatot, de mindig viszszatértem egy kisebb, sárga rózsákból álló összeállításhoz. Végül azt választottam, és elmentem vele az özvegy házához.

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor átadtam neki a sárga rózsákból készült csokrot. Könnyes szemmel vette át a vázát.

Néhány nappal később felhívott, hogy bocsánatot kérjen az érzelmi kitöréséért.

„Beszélt veled a férjem valaha is a virágok iránti szeretetünkről?” – kérdezte.

„Nem – feleltem. – Beszéltünk az üzletről, a vásárlásról, az autókról, de soha nem tárgyaltuk meg a magánéletünket.”

„Ez elképesztő! Akkor nem tudtál arról, hogy mi virágokat termesztünk” – felelte.

„Ti együtt termesztettetek virágokat?” – kérdeztem.

„Igen. De nem akármilyen virágokat. Rózsákat. Különösen sárga rózsákat” – válaszolta ő.

Megborzongtam a csodálkozástól, mert felismertem, hogy Isten késztetett olyan virágot választani az özvegynek, amelynek látványa a legmélyrehatóbban megérintette a szívét, és a legtöbbet jelentette számára: egy csokor sárga rózsa. Annyira boldog vagyok, hogy „meghallottam”, amit a menny akart mondani nekem.

Figyelsz Istenre, amikor az akarata szerint késztet valamire a nap folyamán? Ő a válaszodra vár. Kinek válsz áldására, válaszolva ma az isteni késztetésre?

Sonia Brock