Drága édesanyám

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked.” (2Mózes 20:12)

Tíz évvel ezelőtt javasoltam egy áhítatos könyvet: „A szülők tisztelete” címmel. Ez idő tájt nem volt lehetőségem teljes mértékben gondoskodni az akkor 93 éves édesanyámról, aki most már velünk lakik, és lassan 104. életévét tölti be.

Én Sallie Mozelle Giles büszke lánya vagyok. Ő egy kis városkában született 1914ben (Ninety-Six, Dél-Karolina, USA). Szülei felesben dolgoztak a földeken, mert soha nem voltak teljes jogú tulajdonosok. Hajnaltól késő estig kinn voltak. Mégis minden héten, amikor vasárnap templomba készültek, bibliai fejezeteket és keresztény verseket kellett kívülről megtanulniuk. Dacos 17 évesként, aki mindig megkérdőjelezte apja döntését, édesanyámnak mindig nehezebb verseket és hosszabb fejezeteket kellett megtanulnia „büntetésből”, ez azonban később javára vált, hisz felkeltette az érdeklődését a könyvek, a versek és a Szentírás iránt.

Édesanyám gyakran mesélte, miként menekültek szökött rabszolgák az otthonukba késő éjjel élelmet és menedéket kérve. Az édesapja ideiglenesen elszállásolta őket, és egészen addig imádkozott velük, ameddig folytathatták útjukat. Elmesélte, milyen nehéz gyermekkora volt, és milyen csodálatos módon gondoskodott Isten a családjukról és róla, amikor a házuk leégett, és semmijük nem maradt, csak a rajtuk levő ruha. Elmondta, hogy sokszor álmodott Jézussal, aki irányította az úton. Ahogy édesanyám egyre jobban elmélyült az Üdvözítő megismerésének és megváltó kegyelmének tanulmányozásában, és teljes mértékben átadta az életét neki, fizikai gondjai, melyekkel kiskora óta küzdött, és amelyek miatt számtalanszor szorult kórházi kezelésre, egyszer csak eltűntek. Bár az akkori orvosok nem tudták kezelni a problémáját, ő mégis megygyógyult, és Jézus vére, megmentő kegyelme által több mint 52 éven keresztül nem került kórházba a betegsége miatt. Miután megismerkedett a szombat igazságával, megosztotta azt a szomszédaival, barátaival és családjával.

Megtiszteltetés számomra, hogy gondozhatom az édesanyámat. Minden nap hálás vagyok Istennek ezért az áldásért. Az otthonom áldott. Én is áldott vagyok, a Magasságos kiváltságosa.

Köszönöm, Istenem, hogy megáldottál édesanyával!

Sylvia Giles Bennett