Kit tükrözünk?

„Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” (1János 2:6)

Kislányként nagyon élveztem, hogy amikor valaki hozzánk telefonált, gyakran összetévesztették a hangomat az édesanyáméval. Az első egy-két alkalommal még azt hittem, hogy viccelnek, de később rádöbbentem, hogy valóban édesanyámnak hittek engem. Sokat szórakoztam ezen, sőt, többször is azt mondtam, hogy vele beszélnek, de természetesem a kuncogásom mindig elárulta az igazságot, és a vonal másik végén levő személy csodálkozva kiáltott fel: „Pontosan olyan a hangod, mint az édesanyádnak!”

Nemcsak a hangommal hasonlítottam rá. Minél idősebb lettem, annál jobban kezdtem hozzá hasonlóan kinézni. Édesanyám volt a legjobb barátom, és felfedeztem, hogy egyáltalán nem lepik meg a szavaim vagy a tetteim. Annyira jól ismert, hogy majdnem minden helyzetben előre tudta, hogy fogok reagálni, vagy mit fogok tenni. Az emberek azt mondogatták, hogy édesanyámra emlékeztetem őket.

Ez a felismerés megalázkodásra késztetetett, és azon gondolkodtam, hogy vajon a mennyei Atyára is emlékeztetem-e az embereket. Végül is az Ő lánya vagyok. De mennyire nyilvánvaló a vele való kapcsolatom? Vajon másképp beszélek és viselkedem a gyülekezeti tagok között? Vagy ugyanolyan vagyok hívők és hitetlenek körében egyaránt?

Péter azt tanácsolja olvasóinak, hogy életük minden területén tükrözzék vissza Istent. „Ha valaki szól, mintegy az Úr Igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön örökké.” (1Pt 4:11) A viselkedésünknek azt kell tükröznie, hogy a menny gyermekei vagyunk. Imádkozzunk naponta, hogy valóban visszatükrözzük az Úr szeretetét és jellemét.

Naudina C. Punch