Az én utam vagy Isten útja?

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!” (Ésaiás 55:8)

„Lehet, jó ötlet lenne halasztani egy félévet.” Amikor ezeket a szavakat meghallottam, alig hittem a fülemnek. A szakmai tanácsadóm valóban azt kéri tőlem, hogy halasszak egy fél évet?

Elmagyarázta: „Legyünk őszinték. Neked sokkal több kreditpontod gyűlt össze, mint amit az Arkansasi Egyetem kér vagy megenged. Túllépted a határt. Ha úgy döntesz, hogy egy másik egyetemre mégy, akkor ők lehet, hogy elfogadják az összes kreditpontodat.” Megdöbbentem. Túl sok kreditpont? Megköszöntem a tanácsadónak a tájékoztatást, és hazamentem. Amikor beléptem a házba, megbeszéltem édesanyámmal is a tanácsadóm javaslatát, amit ő jó ötletnek tartott.

Nekem viszont nem tetszett. A középiskolában egy tanár arról beszélt, hogy menynyire nehéz az egyetemi beilleszkedés azoknak a tanulóknak, akik egy fél évet vagy egy évet halasztanak. Ezért én már akkor eldöntöttem, hogy nem fogok szünetet tartani, és amilyen gyorsan csak lehet, elvégzem a tanulmányaimat. Mégis gondolnom kellett a célra: 25 éves korom előtt végezni a saját felekezetem keresztény egyetemén Texasban. Semmi nem állhatott a célom elérésének útjába. Amikor elmondtam édesanyámnak aggodalmaimat, ő azt javasolta, hogy imádkozzak ezért, és kérjem Isten segítségét. Imádkoztam, és jelet kértem az Úrtól. Azt kértem, hogy az iskolám küldjön nekem egy levelet január 3-án reggel 8 órakor, amelyben arról értesítenek, hogy az az oktatási program, amire jelentkeztem, érdeklődés hiányában elmarad.

Január 3-án beléptem az iskolai e-mail-fiókomba, és a postaládában ott volt a jel, amit Istentől kértem. Így abban a félévben szabad lettem. Ez valódi áldásnak bizonyult, mert öt héttel később édesanyámnak eltört a gerince, és nem tudta tovább végezni a munkáját. Reggelente postahivatalokban takarított. A menny azonban felruházott olyan képességekkel, hogy átvehettem a feladatait, így nem kellett aggódnia munkája elvesztéséért. Az Úr segített elegendő pénzt összegyűjtenem, hogy a keresztény egyetemre jelentkezzem Texasban, és 25 éves korom előtt fejezzem be tanulmányaimat. Bár én szerettem volna egy bizonyos irányba terelni az életem, Isten útja jobb volt. Ő tudta, mi fog történni anyukámmal, és arra késztette a tanácsadómat, hogy egy szabad félév igénylésére biztasson.

Haley Robinson