A váratlan vendég

„Mily édes az én ínyemnek a te beszéded;  méznél édesebb az az én számnak!” (Zsoltárok 119:103)

„Jött egy vendég a gyülekezetbe, aki velünk szeretné tölteni a napot. Nem zavar, ha a kislányával együtt hozzánk jönnek ebédre?” Bólintottam. Most már tizenketten zsúfolódunk össze aprócska asztalunk körül. A legszebb pedig a teríték lesz, hisz nincs annyi összeillő tányérom és evőeszközöm... „Uram, feláldozom a rendet és a szépérzékemet az emberekért, akiket te szeretsz” – imádkoztam. Ekkor érkeztek meg a vendégek.

A nő egy félig üres chipses zacskót szorongatva emelt ki a kisteherautóból egy eleven, négy év körüli gyereket. Felfigyeltem a nő piszkos ruháira, koszos arcára. Nem pont erre számítottam. Szívélyes öleléssel üdvözöltem őket, és betessékeltem a nappaliba, ahol a váratlan vendég levetette magát a kanapéra, és zajosan ropogtatta a chipset.

„Nem tudja, hogy egy igazi ínyenc ebédet fogunk elfogyasztani? – tűnődtem. – Biztosan az asztalnál félreteszi a chipses zacskót a változatos, színes, ízletes ételért, amit mi, többiek, is fogyasztani fogunk.” De sajnálatomra és undoromra azt kellett látnom, hogy az ízletes ételeket félretolva csak kenyeret és üdítőt fogyasztott nagy mennyiségben. Azt a keveset, amit az ebédből szedett, csak tologatta a tányérján. Számtalanszor közbeszólt a beszélgetésbe, és szinte megfertőzte a lelki légkört.

„Uram… – sóhajtottam. – Hogy viselkedjek ezzel a nővel úgy, ahogy Krisztussal tenném, ha ő minden, csak nem hozzá hasonló?” Amikor visszamentünk a nappaliba, ő visszatért a chipséhez. Keresztény jómodorom rohamosan csökkent. Végül csak elmentek. Később, mosogatás közben is imádkoztam: „Uram, te mondani akarsz nekem valamit, igaz?”

És meghallottam a választ: „Ez az asszony betolakodott egy szombati együttlétbe, és nem felelt rá örömmel vagy hálával. Milyen az, amikor te jössz az én házamba? Egy igazi lakomát kínáltál fel neki, de ő az éhezést választotta. Te vajon bővölködsz az én szeretetemben és ígéreteimben, vagy egyszerűen keresztülnézel ezeken, és megpróbálod saját magad megoldani a gondjaidat? A szent beszélgetés alatt ő is közbeszúrta a véleményét. Te vajon engedelmesen figyelsz a hangomra, amikor én megpróbálom elmélyíteni a kapcsolatunkat?”

Abban a pillanatban megláttam önmagam: megfosztom magam Krisztus ismeretének kiváltságától, és helyettesítő, kiegészítő cselekvések morzsáival lakom jól. Mi több, tekintet nélkül a beszélőre folyton kifejtem saját elképzeléseimet.

Bármilyen formában szeretnél közeledni hozzám, Uram, én már szívesen látlak.

Brenda Kiš