Nehézségek közepette

„Lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog.” (Lukács 21:25)

2017-ben az Irma „szörnyhurrikán” Floridára és a Karib-térségre eresztette ki haragját, a Harvey hurrikán hatalmas víztömeget zúdított Texasra, számos országban volt földrengés, és tömegmészárlások is megrendítették a világot. A korlátokkal és vasajtókkal megerősített épületek nem bizonyultak elég erősnek a vihar ereje és a víz sodrása előtt. Ami nem süllyedt el, azt elmosta a víz, amit a víz meghagyott, azt az erős szél kapta fel. Épületek dőltek össze, szinte eltűnt a növényzet. Világszerte gyászolták az erőszak áldozatait.

A híradások szerint az Irma volt a legerősebb vihar mostanáig, Amerikában és Floridában eddig még nem volt ilyen nagyszabású evakuáció. Sírva néztem az eseményekről készült felvételeket, és hálát adtam Istennek, hogy megvédte az országomat. Sokan gondolkodtak azon, hogy miért is következtek be mindezek. Én is a Bibliához fordultam válaszokért. Sok tanulságot levontam, és felismertem a nekünk szóló figyelmeztetéseket. Texasban a látszólag szűnni nem akaró vízszintemelkedés a bibliai özönvízre terelte a gondolataimat. Bár Isten megígérte, hogy soha többé nem pusztítja el vízzel a földet (1Móz 9:11), sokan kétségbe estek, ahogy látták minden földi vagyonukat pillanatok alatt kárba veszni. Mások reménykedtek, mert ők a mennyben gyűjtöttek kincset (Mt 6:19–20). Kortól, nemtől, anyagi vagy értelmiségi státusztól függetlenül mindenki egy szintre került. Isten egyszerű gyermekeként a kereszt lábánál, otthon, élelem, ruházat nélkül, abban reménykedve, hogy a jövőben megtanulnak másképp gondolkodni azokról, akiket egykor megvetettek (Mt 25:35–36). Idegenek segítették és mentették meg egymást, mint az irgalmas szamaritánus, betöltve Isten akaratát. Még soha azelőtt nem hallottam annyi nyilvános bizonyságtételt a nehéz helyzet ellenére is az Úr jóságáról.

Számunkra azonban más tanulság van itt. Készek vagyunk teljesíteni az emberi utasításokat, felkészülni az előre jelzett természeti csapásokra, de figyelmen kívül hagyjuk a mennyei ihletésű utasításokat Krisztus második eljövetelére vonatkozóan. A vihar előtt a hatóságok elrendelték a térség elhagyását, és a legtöbben készségesen engedelmeskedtek biztonságuk érdekében. Mi azonban makacsul ellenállunk a bibliai figyelmeztetéseknek, hogy elhagyjuk bűnös életünket, és örökre megszabaduljunk. Máté 24-ben számos leírást olvashatunk a végidők eseményeiről. Ezeket várva figyeljünk oda az idők tapasztalható jeleire.

Cecelia Grant