A lelki maraton

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Timótheus 4:7–8)

„Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli.” (Ésaiás 53:11)

Senki nem született rögtön maratonfutónak, bár lelkileg mindannyian azok lehetünk, ha hűségesen követjük mennyei Edzőnk utasításait. Ő még sohasem veszített el egy olyan futót, aki teljes mértékben megbízott benne.

A maraton sok lelki tanulságot rejt. Minden futó egy fontos döntéssel indul: a Megváltónak szenteli az életét. Amikor Jézus átveszi az irányítást, látható változások következnek be az életmódunkban és az értékrendünkben. Ezt a döntésünket a keresztség által tesszük nyilvánossá, amely lelki maratonunk startja. Elindultunk!

Edzéssel, saját akaratunkból átadjuk káros, rossz szokásainkat, és cserébe lelki erőt és kitartást kapunk. Szabadon és rendszeresen ihatjuk az „élő vizet” (Jn 4:10), ehetjük

„az élet kenyerét” (Jn 6:35), olvashatjuk az útmutatót, a Bibliát ahelyett, hogy porosodni hagynánk a polcon. Öltözetünk legfontosabb és alapdarabja egy megfelelő pár cipő. Pál apostol ajánlja „a békesség evangéliumának készségét” és „az Istennek minden fegyverét” (Ef 6:12–18). Mivel a futók általában „reklámozzák” a versenyt, a keresztény futók is magukon viselik szponzoruk, támogatójuk, edzőjük nevét. Soha ne tiporjuk sárba ezt a szent nevet, hanem minden időben viseljük méltósággal.

A maratoni távon végig elsősegélypontokat állítanak fel, ahol az atléták vízhez, energiaitalokhoz, frissítőkhöz vagy orvosi ellátáshoz juthatnak. Mi jelképezhetné jobban a lelki maratonon ezeket a megállókat, mint a helyi gyülekezeteink? Számomra mindig ez volt a kedvesség, a szeretet, a gondoskodás helye életem szomorú vagy nehéz pillanataiban.

Természetesen egyszer mindennek elérkezik a befejezése. És micsoda vége lesz lelki maratonunknak! A záróünnepségen nem helyi különlegességeket szolgálnak fel, hanem ez maga lesz a Bárány esküvői vacsorája, aki a mi edzőnk, fenntartónk és Megváltónk. Az Ő kezéből és az Ő kegyelme által kapjuk meg győzelmi koronánkat. Áldott legyen az Ő neve!

Revel Papioannou