A csengettyűzenekar

„Azonképpen sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róma 12:5)

Mindig különleges áldásnak érzem, amikor részt vehetek a reggeli áhítaton egyházunk központjának székhelyén, ahol dolgozom. Egy reggel, ahogy beléptem az imaterembe, izgatottan tapasztaltam a kórus és a csengettyűzenekar fellépésére utaló előkészületeket. Miután a kórus énekelt, majd helyet foglalt, azon tűnődtem, vajon miért nem állnak a helyükre a csengettyűsök. Akkor felállt az aznapi programfelelős, és szégyenkezve jelentette be, hogy sajnos az egyik csengő hiányzik.

„Valóban?” – gondoltam. Még annyi csengettyű maradt, miért nem játsszák le a darabot azokkal? Az én elképelésem szerint az egész csapat ott volt. Ez mégsem elegendő egy ének előadására? De valóban nem játszottak. Az áhítat után összecsomagolták a harangokat, szétszedték az asztalt, és visszatértek a teendőikhez.

Egy másik reggel azonban újra eljöttek, és ez alkalommal már játszottak is. Ott ültem, és csak gyönyörködtem a csodálatos zenében. Figyeltem, mennyire figyel minden kórustag, ahogy előre-hátra lendíti a csengőjét. Most már előttem is érthetővé vált, miért nem tudtak játszani, mikor hiányzott egy csengettyű. Minden hangszer csak egy hangot szólaltat meg, ad ki, ami nélkül a darab nem hangzott volna jól. Lehet, hogy nem vettem volna észre, ha a bemutatón hiányzik egy csengő. De mi töltötte volna ki a hiányzó eszköz hangját? És mi lett volna, ha egy csengettyűs hiányzik? Különösen, mivel mindegyikük több harangot is használt? Kivétel nélkül mindenkire szükség volt.

Szeretném azt hinni, hogy ez akkor is ugyanígy működik, amikor nem vesszük ki a részünket az Úr munkájában. Ahogy egyetlen hiányzó hang is nagyon hiányzik az összhangból, egyetlen tehetséges ember távol maradásától is szenved a gyülekezet. Arra gondoltam, hogy mit mond a Biblia Krisztus testéről. Mi egy test vagyunk Krisztusban, de különálló tagok. Lehet, időnként azt gondoljuk, hogy kitűnően boldogulunk egymás nélkül, és valóban megpróbálhatjuk, de ha mindenki hűségesen megteszi a részét, sokkal jobb lesz a végeredmény.

Annyira áldott vagyok, hogy a gyülekezetembe a világ minden tájáról járnak emberek. Ez ugyanígy van a munkahelyemen is. Minden egyént értékelek, különösen azokat, akikkel beszélgetni tudok, és megismerhetem a kultúrájukat, az ételeiket. Ez teszi teljessé az életem. Alátámasztja az Istenről alkotott képemet, aki szereti a különbözőséget és a változatosságot, és szereti, ha ezek mind együtt dolgoznak.

Gertrude Mfune