Kérjetek és kaptok

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” (Zsoltárok 91:15)

Háromnapos kirándulásunk utolsó napját töltöttük a végzős diákokkal. Meglátogattunk egy parkot, majd diákjaim csónakázni szerettek volna. Néhány lány félt csónakba szállni, ezért egy padon várakoztak. De az egyik lány, Vincy eljött csónakázni. Ezután mindenki sietett vissza a buszhoz. Amikor Vincy is felszállt, a táskája után érdeklődött a barátnőitől, de az nem volt náluk. Minden barátját megkérdezte róla, de senki nem látta a táskát. Biztosan a padon hagyták, ahol várakoztak, míg Vincy csónakázott.

A szegény lány keserves sírásra fakadt, és mindannyian nagyon elszomorodtunk. Ez egy turisztikai látványosság volt, és rengeteg ember fordult meg a környéken. Valószínűtlennek tűnt, hogy egy ötszáz dollárt és egy mobiltelefont tartalmazó kistáska megkerüljön. Ennek ellenére mindannyian imádkoztunk érte. A diákok és a kísérők is őszintén, egységben, együtt imádkoztak. Nem akartuk szomorúsággal, sírással zárni a körutat.

Vincyt az idegenvezetőre és egy kísérőre bíztuk, és ebédelni mentünk, de a hangulat nem változott. Evés előtt azonban mégiscsak jó hírt kaptunk.

Vincy visszakapta a táskáját, és semmi sem hiányzott belőle. Egy becsületes ember megtalálta, és odaadta a csónakiroda felelősének. Mindannyian felvidultunk, és áldottuk Isten nevét, hogy szomorúságunkat örömre változtatta.

A Mindenható most is tesz csodákat, ha őszintén kérjük tőle. A mi Urunknak semmi sem lehetetlen. Amikor segítségül hívjuk a nehézségben, amikor őszintén kérjük, Ő a legcsekélyebb hitet is megjutalmazza.

A zsoltáros ezt írta: „Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” (Zsolt 34:7) Isten füle meghallja leggyengébb fohászunkat is.

Közeledjünk hittel kegyelme trónusához, és kérjük irgalmát nemcsak földi, hanem lelki áldásokért is.

Jeyarani Sundersingh