Most vagy soha

„Odamenvén Illés az egész sokasághoz mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” (1Királyok 18:21)

Már gyerekkoromtól kezdve misszionárius szerettem volna lenni. Mégis számos okból kifolyólag már serdülőkoromban nagyon kevés önbizalmam volt. Kétségbeesetten próbáltam önbizalmat nyerni, de nem a megfelelő helyen kerestem, és nem a megfelelő emberekkel. 17 éves koromra már többféle kábítószert kipróbáltam, és életet adtam egy kisfiúnak is. Végül férjhez mentem, és hippi életmódot folytattam az oregoni hegyek között. Néhány hónap elteltével nekifogtam munkát keresni, és alkalmaztak. Alig hittem el. Nagyon izgatott lettem. Csoda, hogy meg tudtam tartani azt a munkahelyet.

Mint a legtöbb esetben, a kábítószerfogyasztás és a családi béke nem fér meg egymás mellett. Elváltam, de idővel újra férjhez mentem. Megdöbbenve kellett azonban tapasztalnom, hogy egy erőszakos bántalmazóhoz költöztem. Amikor alkalom adódott kikerülni abból a helyzetből, már egy második fiam és egy újszülött kislányom is volt.

Mennyire szerettem volna megszabadulni a kábítószerektől! Ahányszor csak felszippantottam a fehér port, tudtam, hogy előbb-utóbb megöl. Bár következő férjem békés természetű drogfogyasztó volt, még mindig bíztam benne, hogy sikerül önerőből leszoknom. Azonban minden héten elmentem a kábítószer-kereskedőhöz, feltöltöttem a készleteimet, majd sírva tértem haza.

A fiaim már felnőttek, és elmentek otthonról. Gyakran eltűnődtem, hogy vajon a drogtúladagolás okozta földi halál lesz-e a végállomásom. Egy nap erős késztetést éreztem: „Nem mondhatsz le erről önerőből. Lehet, itt az ideje próbára tenni Istent.” Nagyon-nagyon hosszú ideje nem voltam gyülekezetben. Így elmentem egybe. Ordított rólam, hogy nem tartozom oda. Mégis két dolog ragadott meg abban a kis közösségben: melegszívű elfogadásuk és belső békéjük. Mennyire vágytam én is erre a békességre! Egy este bekapcsoltam a televíziót. A TV-evangélista „rám nézett”, és ezt mondta: „Az életünkben dédelgetett bűnök tartanak vissza Jézustól.” Felkiáltottam:

„Jézus! Most vagy soha! Kérlek, segíts!” És kábítószer-függőségem 36. évében Ő felszabadított.

Ne tántorogjunk a jó és a rossz között. Most vagy soha. Az Üdvözítőnek van ereje megmenteni bennünket.

Vickie Chabot-Snell