2021. március 26., péntek
"Apa... Kígyó!”
„Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsoltárok 121:1–2)
Nem mondanék nagyot, ha azt állítanám, hogy édesapám szeretett horgászni. Dél-Karolina középső részén éltünk, ahol rengeteg horgászlehetőség nyílt.
A testvéremmel együtt szívesen mentünk el vele ezekre a kiruccanásaira. Megtanított felcsalizni a horgot és elkerülni a kígyókat meg a többi esetleges veszélyt. De mindenben az volt a legjobb, hogy vele tölthettük ezt a különleges időt.
Egy szép, nyári napon a házunk közelében levő egyik tavacskánál időztünk. Mi, gyerekek, aznap nem horgásztunk, de boldogan fedeztük fel a környéket, hallgattuk a természet hangjait. Soha nem kalandoztunk el túlságosan messze édesapánktól. Egy adott pillanatban elhatároztam, hogy megpihenek egy kicsit. Így leültem egy kőre. És ahogy lenéztem, megláttam egy nagyméretű, vízi mokaszinkígyót (halászviperát), ami pontosan a lábam alá tekeredett.
„Apa… Kígyó!” Apa valahol a közelben lehetett, de a mai napig nem értem, hogy érkezett oda hozzám olyan rövid időn belül. Mielőtt még pánikba estem volna, felkapott és elvitt a kígyó közeléből. A testvéremet és engem is kivitt az út mellé, a biztonságos autóba, majd a horgásztó tulajdonosával visszamentek felfedezni a kígyó rejtekhelyét. Amikor visszagondolok erre a tapasztalatra, csodálatos emlékek idéződnek fel bennem arról, hogy mennyire védte és óvta a családját, és milyen csodálatos apa volt. Gyerekkorom több szempontból is mesés volt, és ez az ő szeretetének és a velünk megosztott tapasztalatainak is köszönhető.
Ugyanakkor nekünk egy mennyei Atyánk is van, aki folyamatosan figyel ránk, vezet, irányít és védelmez. Megígérte: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10) És Ő valóban megteszi.
Mint ahogy gyermekkoromban megkörnyékezett a kígyó, egy másik kígyó, az ördög is folyamatosan lesi, hogy mikor támadhat ránk (1Pt 5:8). Mennyire fontos tehát közel maradni az Úrhoz és a mi mennyei Atyánk társaságában lenni. Bármilyen nehézség ér minket az életben, engedjük, hogy Ő mellettünk maradjon, és akkor kivezet a bajból, és megvéd a gonosztól. Milyen csodálatos ígéret ez számunkra!
Jean Dozier Davey