Szünet

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

A lábam előtt levő lépcsőfokok helyett a szoba túlsó végében álló egyik tárgyra néztem, amikor megtörtént a baj. Pillanatokkal később már ott feküdtem a pincelejáró alján, miközben elsírtam magam a fájdalomtól.

A bal bokám és a lábfejem szemmel láthatóan dagadni kezdett. A sürgősségi osztályon végzett első vizsgálatnál az orvos csak ficamot állapított meg, de a röntgen és a CT után kiderült, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint hittük. A lábam négy helyen is eltört, és a bokacsontok összeroncsolódtak. Néhány nappal később ortopédsebészek csoportja öt órán keresztül dolgozott, hogy műtéttel a helyükre igazítsák a csontokat. Hosszú lábadozásnak néztem elébe.

Ez idő alatt megkértem a lelkészt és egy imacsoportot, hogy imádkozzanak értem. Ők hűségesen meg is tették, ugyanakkor gyakran felhívtak telefonon, küldtek üzeneteket, és meg is látogattak, biztosítva arról, hogy végül minden rendben lesz.

Volt azonban egy nagy gondom. Úgy tűnt, én nem tudok magamért imádkozni. Egykor erős imaéletem meggyengült. Mintha Istennel való beszélgetéseim értelmetlen dadogásba fulladtak volna. Hamarosan felismertem, hogy erős fájdalomcsillapítóimnak köszönhető az összpontosító képességem hiánya, melyek a gondolkodásomat befolyásolták.

Ahogy teltek a hetek, szerencsére egyre kevesebbet kellett használnom belőlük, és végül egy reggel teljesen tiszta fejjel ébredtem. Kinyitottam a szemem, és imádkozni kezdtem, mint még soha azelőtt. Kértem Istent, hogy mutassa meg ennek a szörnyű balesetnek a tanulságát. Miért kellett ez a hirtelen szünet az életemben?

Miután már hetek óta ezért imádkoztam, meghallottam az Úr hangját, amikor a legkevésbé számítottam rá: „Yvonne, te nagyon független vagy, és soha nem tanultál meg teljes mértékben függeni tőlem, még a legegyszerűbb dolgokban sem. Mától kezdve bízz bennem életed minden területén.”

Amikor kinyitottam a szemem, meleg békességet éreztem szétáradni a lelkemben. Olyan szabadság érzése volt, amelyet addig soha nem tapasztaltam, bár szinte egész életemben keresztény voltam.

Még mindig lábadozom a balesetem után, de most már új lélekkel teszem. Most már gyógyulásom és életem minden vetülete Isten kezében van. Könnyű volt feladni a függetlenségemet? Nem. De egy értékes leckét megtanultam a folyamatban: a megváltásom múlik ezen.

Vannak még a te életedben olyan területek, amelyeket nem adtál át teljes mértékben az Örökkévalónak?

Yvonne Curry Smallwood