A Mártaszindróma

„Felelvén pedig mondta néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.” (Lukács 10:41–42)

Nagyon zsúfolt hetem volt. Bár már nyugdíjas vagyok, tanácsadóként és motivációs szónokként tevékenykedem, és ez most az egész hetemet és hétvégémet betöltötte. Alig értem haza az egyik bemutatásról, már készültem is a következőre. Gondolatban még végigfutottam az aznapi teendőim listáját. Ebbe beletartozott két váltó letétele is a bankban. Sajnálatos módon azonban a sok kiés becsomagolás miatt nem tudtam, hová tettem őket. Miután a férjemmel kettesben megtartottuk a személyes áhítatot, gyorsan nekiálltam a keresésnek. Mivel igencsak késésben voltam, átugrottam a szokásos egyéni elmélkedésemet, és helyette kirohantam az ajtón a rendes kora reggeli sétára a szomszédokkal. A sétálás után újra keresgélni kezdtem a váltókat. Mindenhol megnéztem: az aktatáskámban, a könyves táskámban, az íróasztalon, még a fürdőszobában is, de nem jártam sikerrel. Bár kétségbeesetten kértem Isten segítségét, Ő látszólag nem válaszolt. Nem akartam felhívni az illetékes szervezetet és elmondani nekik, hogy elveszítettem a csekküket.

Végső kétségbeesésemben abbahagytam a keresést, mivel túlságosan ideges lettem emiatt. Mi több, nem töltöttem elegendő időt személyes áhítatban, és már kezdett nagyon eltelni az idő. Elindultam az elmélkedés helyére. Menet közben felkaptam a reggeli áhítatos könyveim. Imádkoztam, és éppen olvasáshoz készülődtem, mikor a legnagyobb meglepetésemre megtaláltam az áhítatos könyvek között az elveszettnek hit váltókat. Csodálatos! Ha követtem volna a rendes reggeli programom, és a séta előtt megtartottam volna a személyes áhítatot, hamarabb megtaláltam volna, amit kerestem. A Jézus-korabeli Mártához hasonlóan azonban annyira aggódtam más dolgokért, hogy nem tartottam be az áhítat idejét. TMS-ben, Márta-szindrómában (TMS = the Martha syndrome) szenvedtem.

Sokat tanultam ebből a tapasztalatból. Emlékeztetett rá, hogy ne engedjem többé a gondokat és az aggodalmakat Isten elé. A vele töltött idő sokkal fontosabb, mint a pénzkeresés vagy az anyagiak miatti aggodalom. Isten megígérte, hogy mielőtt még kérnénk, Ő már válaszol (Ésa 65:24). Hő imámra hamarabb kaptam volna választ, ha először megnyugszom, leülök, és elbeszélgetek Istennel imában, olvasásban és elmélkedésben. Ehelyett azonban megengedtem, hogy erőt vegyen rajtam a Márta-szindróma.

Uram, add, hogy észben tartsam: „mindig imádkozni kell, és meg nem restülni”. (Lk 18:1)

Edith C. Fraser