Elmész, ahová Isten küld?

„Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29:11)

Azt hiszitek, a misszionáriusoknak könnyű életük van? Lehet, egyesek ezt gondolják. De a misszionáriusok élete egyáltalán nem akadálymentes. Sokszor magányos, ijesztő, szomorú vagy boldogtalan. Ezt az elmúlt 4,5 évben mind megtapasztaltam.

Számtalan napot és éjszakát töltöttem egyedül, amikor a férjemnek valamilyen okból kifolyólag el kellett hagynia a misszióállomást. Neki gyakran kell utaznia szerte az országban számos teendője elvégzésére, amit mindannyian tudunk, hogy mekkora felelősséggel jár.

Ugyanakkor a családtól, a barátoktól és a gyülekezeti közösségtől való távollét is nehéz. A legmagányosabb időszak a hétvége, amikor eszembe jut, hogy valaha milyen csodálatos családi programokat szerveztünk: együtt mentünk imaházba, együtt főztünk és ettünk, sétáltunk, társasjátékoztunk, sátoroztunk, túráztunk, születésnapokat ünnepeltünk. A születésnapok örömteli és emlékezetes alkalmak, a hatásuk egész hétre kihat.

Gyakran felszítja a csalódottság érzését, ha olyan emberekkel dolgozunk naponta, akik nem gondolkodnak hozzánk hasonlóan. De amikor sértő dolgokat is mondanak a hátunk mögött, amikor félreértelmezik a szavainkat, amikor már hazugsággá nő a pletyka, amikor hiányzik a bizalom, a fájdalom még jobban elszigeteli az amúgy is magányos embert.

Az a tudat tartja bennem a lelket, hogy Isten velem van, és meggyőződéssel hiszem, hogy azt a munkát végzem, amivel Ő bízott meg. Tulajdonképpen ez a biztosíték tart ott a misszióállomáson, és ennek köszönhető, hogy nem adtam fel megbízatásunkat annak lejárati határideje előtt.

Kedves olvasó, ha valaha voltál már annyira magányos, mint én, ne feledd, hogy csak úgy tudjuk sikeresen kezelni az élet kihívásait és a próbákat, ha ismerjük Jézus Krisztust, és neki engedelmeskedünk. Ő megígérte, hogy velünk lesz mindenben és mindenkor: „Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józs 1:9)

Imádkozom azért, hogy amikor magányos és szomorú vagy, tegyél le mindent Isten kezébe. Engedd, hogy Ő viselje a terhedet. Megígérte, hogy az út minden lépésén veled lesz.

Nancy A. Mack