A jogar

„Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed.” (Prédikátor 9:12)

Az iskolában a mi fiunk is a többi albertai diákhoz hasonlóan ellátogatott a törvényszékre, hogy betekintést nyerjen a kormány munkájába. Bár Larryvel már 31 éve éltünk ebben a kanadai tartományban, még soha nem vettük célba ezt a fontos helyet, de egy nap elhatároztuk, hogy ezen sürgősen változtatunk.

Éppen rügyeztek a fák, de az ég ragyogó kék volt, amikor átkeltünk a téren, elmentünk a jelenleg nem működő szökőkutak mellett, és beléptünk a 103 éves épület előterébe. „Hol van az eredeti jogar? – kérdeztem suttogó hangon a férjemtől. – Érdekes történet fűződik hozzá.”

A földszinten megnéztük Louise Caroline Alberta hercegnő szobrát, akiről a tartományt elnevezték, és Crowfoot törzsfőnök szobrát, aki a Blackfoot (Fekete láb) törzs érdekében egyezkedett. Én továbbra is a jogart kerestem, amely az albertai választott képviselőknek a brit uralkodótól kapott törvényhozási megbízatását jelképezte. A harmadik emeleten végre megtaláltuk az eredeti jogart, melyet az Albertai Törvényhozó Testület felavató gyűlésére készítettek 1906-ban. Az előkészületek hevében a szervezők érdekes helyet találtak a gyülekezésre: a jégkorongcsarnokot. Már megterveztek egy címert és egyenruhát a különböző hivatalnokoknak. De még nem volt jogaruk. A gyűlés azonban csak azzal válhatott törvényessé. Gyorsan, egy hét leforgása alatt felvették a kapcsolatot egy ékszerésszel Calgaryban, aki viszont Rufus Butterworthöt, a tehervasút ácsát bízta meg a nemes feladattal. Butterworth nem dolgozott nemesfémekkel, ő tehervagonokat és más, guruló alkalmatosságokat javított, de nagyon kreatív volt, és mindenáron fel akarta használni a kéznél levő anyagokat egy ideiglenes jogar elkészítésére.

Larryvel elmosolyodtunk, mert más, aranyos-ezüstös jogaraktól eltérően Alberta eredeti jogarának a feje egy kidíszített, vörös bársonykárpittal bevont fagolyó volt, fogantyúi egy réz borotválkozó bögréből, szára egy vas vízvezetékcsőből, díszítése egy réz ágykeret darabjaiból és egy vízöblítéses vécétartály úszójából voltak összerakva, mindez természetesen szépen kidekorálva. A mesterember minden keze ügyébe került anyagot felhasznált, és időben elkészítette a jogart. Amit 50 év alatt sem cseréltek ki. Tökéletes volt? Nem, de ötletes és hasznos, magába foglalva a fiatal nyugati tartomány világképét. Biztos, hogy amikor Butterworthöt felkérték, hogy kézműves munkával hajtsa végre a fontos feladatot, ő minden képességét latba vetette.

Denise Dick Herr