A vallás képe

„Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1:35)

Biztosan mindannyian láttuk már a hollywoodi filmcsillagok smink nélküli, retusálatlan képeit. Lehet, hogy csak lefutottak a reggeli tejért a sarki közértbe, és nem „vették fel az arcukat”. Ilyenkor jelenik meg egy-egy lesifotós, és gyorsan közzéteszi, milyenek a híres emberek a hétköznapokban.

Az ilyen képek láttán mindig eszembe jut, hogy milyen a mi „lelki arcunk”. Naponta fel kell tennünk, mielőtt bárki is meglátna? Vagy éjjel és nappal is egyformán csodálatos?

Mindannyian láttunk olyan keresztényeket, akiknek „fel kell venniük az arcukat”, mielőtt a világgal szembesülnének. Ragyogó tisztán érkeznek a gyülekezetbe, divatos, elegáns ruhákban. Minden hajszáluk a helyén van, a manikűrjük tökéletes, a gyermekeik olyanok, mint a miniatűr felnőttek. Legújabb autóik tetőtől talpig csillognak-villognak. Ők a siker, a boldogság mintaképei, és azt feltételezzük róluk, hogy ők a tökéletes keresztény család példái.

Akkor a hét folyamán mi rejtőzik a „kép”, a „maszk” alatt? A szülők vajon naponta szakítanak időt a személyes áhítatra (lásd: Ésa 50:4), kérve az Úr erejét, mielőtt még a gyerekek felkelnének, és elkezdődne a napi rohanás? Minden reggel szakítanak időt arra, hogy összegyűjtsék az egész családot Jézus oltárához, mielőtt még mindenki menne a maga útjára? Mit tanulnak a gyermekek a nap folyamán? Amikor hazaérnek az iskolából, beszélnek nekik a szülők Jézusról (lásd: 5Móz 6:7; 11:19)? Vannak otthon Krisztusról szóló könyvek? Mit néznek a TV-ben? Az Jézushoz vagy a világhoz vonja őket közelebb? Szeretet, együttérzés és megbocsátás lelkülete uralkodik a házastársak között és a gyerekekkel szemben? Hogy állnak a türelemmel, a szívélyességgel és a tisztelettudó beszédmodorral?

Ha bármikor kiléphetünk anélkül az otthonunkból, hogy fel kellene öltenünk „lelki maszkunkat”, akkor olyan keresztények vagyunk, akik visszatükrözzük a Megváltót. Megtanulunk valódinak lenni benne. Akkor vallásos arculatunk nem hamis, és nincs takargatnivalónk a világ előtt. A dicsőség, Krisztus jelleme olyan fényesen ragyog az arcunkon, hogy még a lesifotósok sem minket, hanem Jézust látják bennünk.

Most van itt az idő felkészülni a vele való találkozásra és az örökké tartó együttlétre.

Elizabeth Versteegh Odiyar