Az Úr látta

„Látván őt az Úr megkönyörült rajta, és mondta néki: Ne sírj.” (Lukács 7:13)

A Lukács 7:13-ban olvasható „látva őt az Úr” kijelentés mindig felkelti a figyelmemet, és eszembe juttatja azt a sok millió nőt a világon, akiket soha senki nem lát.

Például az Egyesült Nemzetek adatai szerint minden 8. nő, vagyis több mint 16 millió asszony él mélyszegénységben, láthatatlanul.

Jézus nem volt mentes az emberi szenvedéstől, nem hagyta figyelmen kívül a nők szenvedését sem. Lukács leírta annak az özvegynek a történetét, akinek egyetlen fia halt meg. Ki volt ő? Senki. Csak egy síró asszony a naini szűk utca közepén, zsákba öltözve, földre görnyedve fájdalmában, arcáról lecsorgó könnyeit törölgetve. Az őt körülvevő sokaság tehetetlenül kísérte. Nem tudtak rajta segíteni. Két szó változtatja ihletetté ezt a történetet a mai nők számára: tömeg, sírás. Az Úr meglátta őt a tömegben. Hát nem csodálatos? Az Úr megnevezés azt jelenti, hogy Ő, a világegyetem Királya minden erővel rendelkezik.

A történet egyszerűnek tűnhet, de nem az. A halál kérdésével foglalkozik, de a valós téma tulajdonképpen az élet. Mindannyian magunkévá tehetjük ezt a történetet. Én benne vagyok, te is benne vagy. Mit mond nekünk Krisztus? „Ne sírj!” Mindannyian sírtunk már. A nők érzelmesek, mélyen megérinti őket a szenvedés. Bevallom, én sok helyen sírtam. Sírtam a hegyekben, sírtam az óceán partján, az ágyamban, repülőgépen. Mindenhol sírtam. Mindannyian sírunk. Kevesen mennek úgy át az életen, hogy ne hullatnának könnyeket.

Lehet, hogy ebben a percben is szomorúságot, fájdalmat, szenvedést vagy félelmet érzel. Van egy jó hírem a számodra. Ezen a történeten elmélkedve rádöbbentem, hogy amikor Jézus azt mondta ennek az asszonynak: „Ne sírj!”, tulajdonképpen hozzád és hozzám is szólt. Ő érzi a mi szenvedésünket, fájdalmunkat. Ma nekünk mondja: „Ne sírj. Ne sírj, mert én vagyok az egyedüli, aki eltávolíthatom könnyeid okát.”

Az Ő szíve tele van együttérzéssel és irgalommal. Ezért válaszol mindig hűségesen, betölti szükségleteinket, és megerősít minket. Az együttérzés indította arra Jézust, hogy vigasztaló szavakkal szóljon az özvegyhez, felszárítsa könnyeit, és visszaadja neki a fiát. Ő ugyanaz a Megváltó, aki ma a mi könnyeinkre is válaszol.

Amikor elborít a szomorúság, hallgasd meg szelíd hangját: „Ne sírj!” Ő látja a könynyeidet, ahogy az özvegy bánatát is látta. Ő mindannyiunkat lát, és gondoskodik rólunk.

Raquel Queiroz da Costa Arrais