Kettős csoda a családban

„Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8:32)

2016. február 9-én délben 12:10-kor a sógorom felhívott, és közölte, hogy 100 éves apósom meghalt. Mivel a szállító cégek és a benzinkutak éppen 72 órás sztrájkot tartottak, nem tudtuk, hogy jutunk el a tőlünk 220 kilométerre fekvő városba, a temetésre. Azt hiszem, ekkor juttatta eszébe a férjemnek Isten, hogy vegye fel a kapcsolatot egyik unokatestvérével, aki egy benzinkút vezetője volt. Elmagyaráztuk neki a helyzetet, és ő megígérte, hogy másnap kora reggel elintézi a dolgot.

Valóban, másnap reggel nyolckor két üzemképes autó állt meg a kapu előtt, ráadásul unokaöcsénk a költségeket is állta.

A temetést másnap tartottuk. A gyülekezetből is sokan jelezték a részvételüket. Ez nagy örömmel töltötte el a családot, mert a testvériség mindig hűségesen kiállt apósom mellett a nehézségekben. Utazásunk napjának reggelén a Szentlélek újra indította a férjemet, aki a legidősebb testvér volt a családban, hogy hívjon össze egy családi gyűlést most, hogy édesapjuk eltávozott az élők sorából. Azonnal szólt is a testvéreinek és egyik unokatestvérüknek.

Ez idő alatt eszembe jutott, hogy egy másik unokatestvérnek, aki nem messze lakott, elfelejtettünk szólni. Hogyan értesítsem erről a férjemet? Írjak neki üzenetet?

„Imádkozz – jutott eszembe. – Az Úr majd megmondja, mit kell tenned.” Imádkozni kezdtem. Kihallottam az abból a szobából kiszűrődő hangokat, de nem értettem, miről beszélnek. Hirtelen meghallottam az elfelejtett unokatestvér hangját is. Féltem, hogy saját kezdeményezésből, de megsértődve érkezett, így tovább imádkoztam, és annak kezébe tettem ezt a helyzetet, aki mindent meg tud oldani.

A családi tanácskozás végeztével, amikor a férjem visszajött a szobába, ezek voltak az első szavai: „Az Úr csodálatos! Miközben beszélgettünk, eszembe jutott, hogy egyik unokatestvérünket nem hívtuk meg, így elküldtem érte valakit, és ő késlekedés nélkül válaszolt.”

„Ámen! – kiáltottam fel. – Az Úr csodálatos!” Én is elmondtam a férjemnek, mi történt ebben a szobában a gyűlés ideje alatt. Mindketten térdre borultunk, és áldottuk az Ő nevét, hiszen Ő egyesíti a családokat.

Abiba Thiombiano