A belső börtön

„Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első.” (Kolossé 1:18)

„Milyen volt a múlt héten a gyülekezetben?” – kiáltott felém egy ismerős hang a szomszéd kerítése mögül.

„Rendben volt – morogtam rosszallóan. És úgy is volt. – A következő alkalommal csatlakozhatsz hozzám” – mondtam készségesen, bár tétovázva. Később csak úgy magamban mormogtam és panaszkodtam: „Veszedelmes időket élünk, mindenhonnan támadások érnek, és ez alól a gyülekezet sem kivétel. Mindenféle emberek eljárnak az imaházba. Van, amikor szeretetlenség, üldözés, hitehagyás vagy langymelegség üti fel a fejét (Jel 2:3). De a búzának együtt kell nőnie a konkollyal (Mt 13:30). Isten majd a megfelelő időben szétválasztja őket.”

Ekkor a Szentlélek megállított, és ezt a gondolatot sugallta az elmémbe: „Az utolsó időben élünk. Készen van a szíved?” Azonnal önvizsgálatot tartottam, és nagyon elkeseredtem. Mi gyakran az egyház állapotáért aggódunk, amikor a gond azokkal van, akik az egyházat alkotják. Ha a mi személyes életstílusunk, hozzáállásunk nem megfelelő, akkor a mi fizikai egyházunk kerül veszélybe. Ezért kell megvizsgálnunk személyes, lelki „egyházunkat” (a szívünket), és megengednünk a Szentléleknek, hogy megtisztítsa. A mi belső egyházunk Jézus életmódját kell kövesse, és az Ő szépségében kell horgonyozzon. Morgolódunk és panaszkodunk, amikor a dolgok nem jó irányba haladnak, de közben a saját szívünk is haragos és engedetlen. Naponta meg kell halnunk az énnek és az önsajnálatnak. Hálásak vagyunk Istennek Jézusért. Amikor úgy érezzük, hogy elvesztünk, Ő akkor is mellettünk van. Annyira szeret, hogy velünk és értünk harcol. Az Ő határtalan szeretete, irgalma és kegyelme soha nem fogy el.

És erre van a legnagyobb szükségünk: Istenre, a mi mennyei Atyánkra, akinek a kegyelme mindig elegendő. Jézusra, a mi menedékünkre, és a Szentlélekre, a mi irányítónkra és vezetőnkre. Mindig ők kell, hogy irányítsák az életünket. Az Úr az Ő egyházán kezdi az ítéletet (1Pt 4:17). Ha „gyülekezeted” küzd és harcol, egyszerűen add át neki a kulcsokat, hogy belépjen oda, és minden akadályt eltávolítson, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. Engedd meg, hogy Ő adjon neked világosságot, és megvilágíthasd az utat azok előtt, akik még harcolnak. Fényed közelre és távolra is világítson. Kérd, hogy rakja össze szétesett gyülekezetedet, hogy ezáltal is megdicsőüljön az Ő neve.

Corletta Aretha Barbar