Maradjunk csendben

„Vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.” (Ésaiás 46:4)

A férjem a munkahelyén nemrég egy jamaicai utazást nyert, amely csodálatos tengerparttal, meleg időjárással, kényelmes szállással, finom ételekkel és italokkal,  teljes ellátással kecsegtetett. Megkértük az utazási ügynököt, hogy csendes, félreeső helyen foglaljon nekünk szállást. Alig vártuk már a pihentető kikapcsolódást.

Amikor megérkeztünk, rádöbbentünk, hogy a kapott brosúrában mindent erősen eltúloztak. A következő négy napot egy csendes sarok keresésével töltöttük. Ez nem volt könnyű, mert az emberek és a munkások folyamatos áradata, a hangos zene, a levélfúvók zaja, a fűnyíró zúgása, az autók, buszok és golfkocsik berregése és tülkölése szinte ellehetetlenítette ottlétünket. A békés, csendes szabadság minden reménye szertefoszlott.

Mégis megpróbáltuk mindenből a legjobbat kihozni, így férjemmel, Jeddel nem adtuk fel, és végül találtunk egy félreeső zugot, ahol nem ordibált a személyzet, nem dübörgött a zene, és nem vonultak fel tömegek. Innen csodálatos kilátásunk nyílt az óceánra is. Kényelembe helyeztük magunkat, és mélyeket lélegezve szívtuk be a friss levegőt, ameddig egy bulira készülő társaság mellénk nem telepedett. Jeddel egymásra néztünk, és megállapítottuk, hogy mi valószínűleg már nem „ebben a korban” vagyunk.

Ennek a kirándulásnak az volt a megmentő kegyelme, hogy találkoztunk néhány emberrel, akik ugyanahhoz a felekezethez tartoztak, mint mi. Sokat beszélgettünk, és kölcsönös lelki áldásokban volt részünk. Ugyanakkor másokkal is sikerült megosztanunk Krisztus szeretetét. Éjjel pedig valóban békésen tudtunk aludni. Mégis amikor hazaértünk, azért aggódtam, hogy lehet, nem sikerült annyit pihennem, mint amennyire szükségem lett volna. Isten hűséges, és soha nem hagy el. A hazaérkezésünk utáni első reggel Ésaiás könyvének egyik csodálatos ígéretéhez vezetett. Eszembe juttatta, hogy pihenésünk Jézusban lesz teljes. „Vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.” (Ésa 46:4)

Hálás vagyok Istennek, aki valóban betölti minden szükségletünket. Jeddel örültünk a hazaérkezésnek, és egyelőre tartózkodunk minden lombfúvótól, hacsak nem viselünk füldugókat.

Lee Lee Dart