Ima a kis prédikátorért

„Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsoltárok 34:8)

Jövendőbeli férjem, Verne, ötéves korára már igazi „kis prédikátor” hírében állt. Imádságos lelkületű anya gyermekeként rendszeresen látogatta nem keresztény nagyapja dél-oregoni komlóültetvényén a fülkékben és sátrakban lakó több száz munkást. A kis Verne beszélt nekik kedvenc bibliai történeteiről, és keresztény traktátusokat osztogatott. A komlóföld munkásai nagyon megszerették, időnként tejjel és süteménnyel kínálták meg.

Egy este Verne és nagy, barna, négylábú barátja, Teddy kutya éppen a munkásokat látogatta. Bár figyelmeztették, hogy ne tegye, a kisfiú mégis azon a pallón ment végig, amely a hatalmas komlószárító fölött vezetett a magas cementépülethez. Onnan ürítették ki a több rakás, rózsabimbó méretű komlótobozt (ez a komlóvirág, amit komlóbogyónak is neveznek) a 15,25 méter hosszú és 4,5 méter mély szárítóba. Látva, hogy nagyapja és nagybátyja ott járkáltak, és a munkások is onnan engedtek le rudakat a száradó komlóba, Verne úgy gondolta, hogy jó móka lehet a pallóról a komló közé ugrani. Abban a pillanatban el is tűnt szem elől. Erre Teddy azonnal ugatni kezdett a palló szélén.

Nagyapa futva érkezett, letérdelt, majd lehasalt. Amennyire csak tudta, kinyújtotta a kezét, és beletúrt a száradó komlóba. Végül megérezte a kis kezecskét, és felhúzta a ziháló gyereket a hídra. Miután leporolta a sok rárakódott virágot róla, nagyapa ölbe vette, és a mezőn átvágva vitte, hogy mihamarabb édesanyjához jusson. Nagyapa egyszer csak észrevette, hogy a kis prédikátor mosolyog. „Mit vigyorogsz? – kérdezte szigorúan. – Nem fogod fel, hogy milyen közel voltál a halálhoz?”

„Dehogynem, tudom. De minden rendben volt, mert megkértem a legjobb barátomat, Jézust, hogy küldjön téged a segítségemre” – felelte a gyermek. Nagyapja elcsendesedett, és többet egy szót sem szólt hazáig.

Verne édesanyja már értesült a történtekről, és boldogan fogadta őket: „Egy angyal őrzött meg, hogy nem süllyedtél le a komló aljára, és nagyapa el tudott érni, hogy kihúzzon.” Aznap este mindenki ezt a szabadítást ünnepelte, Teddy egy hatalmas csontot kapott jutalomképpen, és nagyapának a kedvenc vacsoráját tálalták fel.

Verne édesanyjához hasonlóan helyezzük mi is a gyermekeinket Isten kezébe minden egyes reggel!

Patty L. Hyland