Egy fiatal anya bölcsessége

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő férjének lelke,  és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt, és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban... Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje… dicséri őt.” (Példabeszédek 31:10–12, 26–28)

A fenti bibliai részt mintha az én édesanyámat írná le, aki a második világháború idején ment férjhez. Én harmadik gyerekként születtem meg a családba. Édesapám tőlünk távol dolgozott, és ha nem tartózkodott külföldön, akkor hazajöhetett háromhavonta. Ha külföldre kellett mennie, akkor csak egyszer egy évben láttuk. Egyke gyerek lévén nagyszüleinkről is édesanyámnak kellett gondoskodni. Csodálatos vidéki környezetben nőttem fel, mely alakította és formálta az értékrendemet és Istenbe vetett hitemet. Semmiféle járműre nem volt szükségünk, mindenhova gyalog mentünk.

Harmadik osztályban egy reggel így szólt a tanítóm: „Vegyétek elő a könyveteket, és kezdjetek el olvasni, ameddig én a másik tanárnővel megbeszélem az olvasási verseny részleteit.” Én engedelmeskedtem, de miután a tanító kiment, az egyik gyerek azonnal beszélni kezdett. Engem ez zavart, ezért rászóltam: „Ülj le és olvass!” Nem hallgatott rám, és egyre inkább megzavart mindenkit. Az engedetlenség gondolata is bosszantott, így fogtam a könyvemet, és fejbe vertem vele. Az ebből adódó zűrzavarra a tanító is visszajött az osztályba.

„Mi történt?” – kérdezte. Elmondtam, mit tettem. Nem volt mit tenni, hazaküldött. Sírva mentem hazafelé, úgy éreztem, mintha végleg kitiltottak volna az iskolából. Amint a házunk felé közeledtem, az akkor 28 éves édesanyám észrevett és elém sietett. Elmondtam neki a történteket. Egy szót sem szólt, csak kézen fogott, és visszavezetett az iskolába. Beszélt a tanítóval, és visszatérhettem az osztályba.

Ma is áldom az Urat az édesanyámért, aki most már 88 éves, és a keresztény erények példaképe. Alázatos lelkületével ő formált azzá, aki ma vagyok. Gyakran mondta:

„Mindig bízz az Úrban. Amikor az emberek ellened beszélnek, ne feledd, hogy az Úr feljegyez minden könnyet, minden szomorúságot, minden kihívást.” Ezért tartom őt áldottnak.

Áldott legyen az Úr neve minden édesanyáért, akiket Isten megajándékozott a fiatal elméket az Ő szeretetére és szolgálatára formáló, tanító és alakító erővel és bölcsességgel.

Edna Bacate Domingo