Nő vagyok

„Teremtette tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” (1Mózes 1:27)

Jelenleg éppen egy Női Szolgálatok Osztálya által szervezett kongresszuson tartózkodom az Amerikai Egyesült Államokban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először vettem részt ehhez hasonló női missziós hétvégén. Ahogy azt közületek sokan tudják, nagyon erőteljes tapasztalat együtt lenni egy keresztény női csoporttal. A legelső ilyen eseményemen ott ültem a gyülekezetben, és annyira áldottnak és erősnek éreztem magam a csoport tagjaként. Az előadó arról beszélt, hogy az Úr elhívott minket, nőket, hogy érte dolgozzunk. Ő felhasználja a képességeinket, bármelyek legyenek is azok, hogy ezáltal mások is megismerjék Őt, és áldják az Ő nevét.

Ezután felhívott, hogy alkossunk kis csoportokat, imádkozzunk együtt, osszuk meg egymással szívünk terhét, és imádkozzunk egymásért. Felfedeztem, hogy mi, nők általában egészségi gondokat, a házastársunkkal vagy a gyermekeinkkel kapcsolatos aggodalmakat és munkahelyi problémákat osztottunk meg egymással. Ezen szükségletek egy részét valójában csak egy másik hölgy tudja igazán megérteni. Nagy áldásnak éltem meg ezt az alkalmat, amikor nőtestvéreimmel lehettem. Éreztem, hogy oda tartozom, hogy egységben vagyok olyan nőkkel is, akiket azelőtt nem ismertem. Abban a pillanatban tudtam, hogy a Szentlélek tartja fenn közöttünk az egységet Isten leányaiként. A nap végén újra átgondoltam mindazt, amit aznap tapasztaltam, és rádöbbentem, hogy bár egyek vagyunk Krisztusban, a Szentlélek egységében, Isten egyénenként is lát minket, nőként, akiket az Ő képére teremtett. A gyülekezetben nőttem fel, és eddig az alkalomig csak olyan összejöveteleken vettem részt, ahol nők és férfiak együtt gyűltek össze. Mindig úgy gondoltam, én is egy „testvér”, egy gyülekezeti tag vagyok. Egy láthatatlan személy. Az az első női összejövetel segített valóban észrevennem önmagam mint egyént, mint nőt, mint Isten szeretett leányát. Az óta az első találkozás óta öntudatom növekedett Krisztusban. Megváltozott az életem, mióta felismertem, ki vagyok Jézusban. Gyülekezeti tag vagyok, de ugyanakkor különálló egyén, egyedi személyiség,

akit a menny elhívott, hogy saját, személyes módján Őt szolgálja.

Most sokfelé utazok a világban, és beszédeket tartok. Egyik kedvenc prédikációm arról szól, hogy kik vagyunk mi Krisztusban. Szeretném, ha nőtestvéreim is felismernék és megértenék, hogy Isten szemében mi az Ő leányai vagyunk, egyediek és különlegesek. Sok mindenben különbözünk, de egységet találunk Jézusban, ami azonban nem homályosítja el az egyéniségünket. Amikor úgy érzed, hogy az Úr nem lát téged, emlékezz rá, aki az Ő képére teremtett, szeret, és soha nem hagy figyelmen kívül.

Heather-Dawn Small