Linda 20 dollárja

„És ő elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ő, mind amaz, mind annak háznépe naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által.” (1Királyok 17:15–16)

A szareptai özvegy történetében szereplő emberek, maga az özvegy, a fia és Illés próféta már régóta nincsenek a földön élők sorában, de Isten, aki ezeket a csodákat művelte, ma is él, és ma is tesz csodát.

„Itt van, vedd el. Ez az én hozzájárulásom a missziómunkához – nyomott a kezembe Linda egy összehajtogatott 20 dolláros bankjegyet. – Szeretném, ha többet is adhatnék.”

„Köszönöm szépen. Mire szeretnéd felajánlani? Bibliákra, élelmiszerre, gyógyszerre vagy egyszerűen odaadni egy szükségben levőnek?”

Néhány perc gondolkodás után végül kimondta: „Ételre adom.”

Családommal együtt a rokonainkat látogattuk meg Kaliforniában. Szombaton elmondtam néhány missziós tapasztalatot a helyi gyülekezetben, megemlítve, hogy milyen nagy szükségben élnek bizonyos emberek és embercsoportok a fejletlen országokban, amikor Linda átadta nekem ezt a pénzt. Betettem az adományát egy borítékba, hogy eljusson a rendeltetési helyére.

Amikor visszatértünk missziós székhelyünkre a zairei (ma: Kongói Demokratikus Köztársaság) Lubumbashiba, elgondolkodtam, hogy használhatnám fel a legjobban Linda ajándékát. Végül úgy döntöttem, hogy egy zsák lisztet vásárolok, amely körülbelül 20 dollárba került. A munkahelyemre visszatérve megvettem a zsák lisztet, és odaállítottam egy sarokba, különválasztva a saját élelmiszereimtől. Amikor a családnak sütöttem kenyeret, a saját lisztemet használtam. Linda lisztjéből az éhes gyülekezeti tagokat, az Old People’s Hospice lakóit és az ajtómnál ételt kéregetőket láttam el.

Egy nap felfedeztem, hogy a zsák már üresen hever a földön, és tartalma majdnem teljes egészében elfogyott. Hálát rebegtem, mert kétévenkénti szabadságunk ideje közeledett, és szerettem volna elfogyasztani minden tartalékot, hogy az élősködők ne üssenek tanyát a házban, ameddig mi távol leszünk. Csak akkor döbbentem rá, hogy két évig tartott az a zsák liszt.

Elizeus kérdése: „Hol van az Úr, az Illés Istene?” (2Kir 2:14), ma is válaszra talál.

Ő most is itt van jelen, és ugyanolyan hatalmas, erős és gondoskodó, mint mindig.

Bienvisa Ladion Nebres