"Kicsi a világ” tapasztalatok

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Korinthus 13:12)

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak volt úgynevezett „kicsi a világ” tapasztalata, amikor váratlanul találkozunk barátokkal vagy szeretteinkkel. Egy alkalommal éppen írtam a  Los Angeles Timesnál, amikor egy asszony térdelt mellém:

„Édesapám írta, hogy itt vagy, és fel kell néznem rád. A te nagybátyád mondta neki, hogy ugyanannál az újságnál dolgozunk” – mondta.

„Melyik nagybátyám? Öten vannak” – kérdeztem vissza.

„A vörös hajú” – érkezett a válasz.

„Akkor már csak ketten jöhetnek szóba” – mondtam.

Ezután elmondta, hogy Ridot-ban nőtt fel. Ez egy aprócska, csupán kilenc épületblokkból álló falu a közép-illinois-i kukoricaföldek kellős közepén. Most már rájöttem, melyik nagybátyámról volt szó: édesanyám legnagyobb testvéréről, Carlról.

Egy másik alkalommal Ray, a másik vörös hajú nagybátyám, aki éppen akkor Nyugat-Virginiában lakott, elhatározta, hogy meglátogatja édesanyámat. Megtöltötte autója csomagterét gázpalackokkal, hogy ne kelljen egészen Kaliforniáig megállnia. Egyetlen rövid, oklahomai pihenő kivételével egyhuzamban vezetett egészen a bejárati ajtónkig. Egy perccel az érkezése után szólalt meg a telefon. Minnesotai nagynéném hívott, és Rayt kérte a telefonhoz. Honnan tudta, hogy Ray nálunk van? Egy coloradói volt kollégiumi szobatársa, annak az oklahomai töltőállomásnak a pénztárosa, ahol Ray kis időre megállt, telefonálta meg neki, hogy ott pihent meg Kaliforniába, édesanyámhoz vezető hosszú útján. Nagynéném akkor kiszámolta, hogy onnan mennyi idő alatt jut el Comptonba. És percre pontosan sikerült neki.

Ezek a „kicsi a világ” tapasztalatok a mennyben is folytatódnak majd, amikor olyan családtagokkal és barátokkal találkozunk, akik korábban hunytak el. Mi pedig egy szempillantás alatt átváltozunk (1Kor 15:51–52), de ugyanúgy ismerni fogjuk egymást.

Lesznek majd olyanok, akik így szólnak hozzánk: „Azért vagyok itt, mert figyeltem az életed, és általa ismertem meg Krisztust.”

Köszönöm, Uram, az izgalmas viszontlátás ígéretét. Köszönöm, hogy a mennyben majd találkozhatok barátaimmal és szeretteimmel. Különösen köszönöm a csodát, hogy megismerhetem, akiknek az életét befolyásoltam, és arra késztettem, hogy keressenek téged. Add, hogy mindig láthassanak bennem téged. Jézus nevében imádkoztam. Ámen.

Darlenejoan McKibbin Rhine