Kavics a cipőmben

„De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg.” (Jakab 3:8)

Férjemmel szeretünk nagy sétákat tenni a természetben a mozgás kedvéért, valamint nagy természetbarátok is vagyunk. Egyik vasárnap reggel, 20 perccel a sétára indulás után kavics ment a cipőmbe. Először megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, és megráztam a lábamat, hogy más helyre kerüljön. Nem akartam megállni, de ha ti is szoktatok gyalogolni, és kerültetek már hasonló helyzetbe, tudjátok, mennyire boszszantó, zavaró és idegesítő lehet egy apró kavics. Továbbmentem, és minden lépésnél reméltem, hogy a kis kődarab majd csak kiesik a cipőmből. Arra gondoltam, hátha magától is megszűnik a kényelmetlenség. Azonban egyre fokozódott a zavaró érzés, és fájdalmassá vált. Bár még mindig nem akartam megállni, úgy tűnt, nem lesz más választásom, mint kivenni a kövecskét a cipőmből.

Ahogy csalódottan lehajoltam, hogy kikössem a cipőfűzőmet, a Szentlélek szelíden szólt a szívemhez. Kivettem a kavicsot, és elcsodálkoztam, hogy egy ennyire aprócska dolog milyen nagy fájdalmat és kényelmetlenséget tud okozni. A kavics egy rizsszemnél is kisebb volt, de olyan kényelmetlenséggel járt, mint egy hatalmas szikla. A cipőmben levő kődarab minden lépésnél emlékeztetett rá, hogy nem ide tartozom.

A kavics kivétele után megkönnyebbültem, és feltettem magamnak a kérdést: „Miért nem álltam meg korábban, és miért nem dobtam ki hamarabb a kavicsot, ahelyett, hogy annyi ideig szenvedtem?” A megkönnyebbülést hamarabb is megtapasztalhattam volna, hiszen kevesebb mint egy perc leforgása alatt sikerült levennem a cipőmet, kidobnom a kavicsot, és visszavennem a lábbelit. Csak egy kis idő, és már folytathattam is a gyaloglást.

Jakab 3:1–12-ben azt olvassuk, hogy figyelnünk kell a nyelvünkre, beszédünkre. A nyelv, bár kisméretű szerve a testünknek, nagy dolgokra képes. Átkozhat és áldhat, fájdalmat okozhat, és bátoríthat. Isten arra hívott el minket, nőket, hogy mások bátorítására, felemelésére, az Ő neve tiszteletére és dicsőségére használjuk a nyelvünket. Az élet tele van kavicsokkal, amik valahogy mindig belemennek a cipőnkbe. Ezek lehetnek kapcsolati nehézségek, anyagi gondok vagy munkahelyi problémák. Ahogy ezeket a kavicsokat kezeljük, az meghatározza, hogy Istennek adunk dicsőséget vagy nem.

Ma arra bátorítalak, hogy szakítsatok időt megoldani a gondokat, mielőtt még túlságosan sok fájdalmat okoznak, és értékes időt rabolnak el tőlünk.

Beverley Martin