Cukorböjt

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13)

Cukor. Finomított cukor. Eddig ez volt a vigaszom, enyhülésem és gyógyszerem az érzelmi traumákra. 16 éves korom óta a cukor jelentette a megnyugvást az érzelmi és mentális stresszhelyzetekben, és ugyancsak ez volt az oka a súlygyarapodásomnak és a pattanásos bőrömnek is. Az utóbbi 4 évben keményen dolgoztam a cukorfüggőségemen. Sok minden történt az életemben, és arra az egyszerű döntésre jutottam, hogy vagy a cukrot, vagy a józan ítélőképességemet választom. Meggyőződéssel hittem, hogy a mindennapok túléléséhez és ép eszem megtartásához cukorra van szükségem. Vágytam rá. Azt hittem, nem tudok élni nélküle.

Mint akárki más egy mérgező kapcsolatban, én is megpróbáltam szakítani a cukorral, de nem hagyott. Amint közelebb léptem a szabadsághoz, mindig történt valami: eszembe jutott egy szomorú helyzet vagy egy traumatikus eset, és a cukor iránti vágyam újra felébredt, egészen behálózott, magába szívott, mint egy forgószél, és addig nem engedett el, ameddig be nem faltam valami édességet.

Úgy tűnt, semmi nem enyhíti úgy a szívfájdalmamat, mint egy vödör fagylalt vagy egy szelet csokoládés torta. Semmi nem tudott úgy megvigasztalni, mint egy csokichipses sütemény vagy egy barackos pite. Még Jézus sem. Igen. Szomorú, de igaz: az ételben és nem Jézusban kerestem a vigasztalást.

2015 tavaszán már meggyőződtem róla, hogy fel kell szabadulnom. Bátorító imákra volt szükségem, hogy kitéphessem magam a szenvedély rabláncaiból. Bizalmamba avattam Summert, imaharcos barátomat, megkérve rá, hogy ő is imádkozzon értem, kérje Istent, hogy segítsen kiszabadulnom a cukor fogságából. Bár korábban már imádkoztam ezért, tudtam, hogy ha ő is imádkozik értem, sokkal sikeresebb lesz az erőfeszítésem.

Elhatároztam, hogy 40 napos, 40 éjszakás cukorböjtöt tartok. Summer imádkozott, én pedig böjtöltem és imádkoztam. Amikor desszertre vágytam, nektarint ettem. Eleinte nagyon nehéz volt, de tovább imádkoztam és böjtöltem. Nem adtam fel, nem mondtam le. A böjt felénél a nektarinok kezdtek édesebbnek tűnni és jobban ízleni a cukros édességeknél. A böjt vége felé már nem kívántam a cukrot. A 40 napos és 40 éjszakás cukorböjt után szabad voltam. Isten megadta az áttörést, és a mai napig sem kívánom a finomított cukrot.

Ha valamilyen szenvedéllyel küzdesz, bátorítalak, add át a harcodat az Úrnak. Böjtölj, imádkozz, és add át magad neki istenfélelemmel. Találj olyan bibliai hittel rendelkező embereket, akik imádkozhatnak az átadásodért és a győzelmedért. Hidd el, ez működik, és minden erőfeszítést megér.

Alexis A. Goring